Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
III. Honismereti tevékenységünk tapasztalataiból - A közgyűjtemények, az oktatás és a honismeret
A közsyűjtemények, az oktatás és a honismeret 269 pítása, a szokások és hagyományok ápolásának megélénkülése, a monográfiákban mindenütt megjelent néprajzi fejezetek a honismerettel szívből, lelkesedésből és szakértelemmel foglalkozók nélkül nem születtek volna meg. E találkozók az elhangzó előadásokat meghallgató, az esetleg kapcsolódó kiállítást megtekintő helyieknek új, érdekes ismereteket nyújtanak, erősítik szülő-, illetve lakóhelyükhöz való kötődésüket. De hasznosak ezek a napok az előadóknak, a település múltjával helytörténészként foglalkozó pedagógusoknak, muzeológusoknak, régészeknek, levéltárosoknak és a hagyományokat kutató és ápoló néprajzosoknak is, hiszen egy-egy helyre ellátogatva egymással is találkoznak, tapasztalatokat cserélnek, emberi és szakmai kapcsolatkörüket bővítik. A korábban a levéltárak csendjébe zárt szakemberek megismerték Csongrád megye településeinek történelmi, kulturális, építészeti nevezetességeit, a hagyományőrzés sajátosságait, a néprajzi-honismereti gyűjteményeket, új kutatási lehetőségekre figyeltek fel. A Csongrád megyei levéltári napoknak 24 éve sajátossága, hogy a megye egyes községeiben élők számára is lehetőség adódik ilyenkor arra, hogy mélyebben megismerjék az adott település történetére vonatkozó legfrissebb kutatási eredményeket, személyesen találkozhassanak a helység múltjával egyéni érdekelődésüktől vezérelve vagy hivatásuk révén foglalkozó szakemberekkel. Fokozatosan kialakult a községi helytörténeti matinék sora, amelyeknek sajátos, különleges hangulatuk volt és van. A községek közművelődése ugyanis hanyatlott, és egy-egy kistelepülésen ünnep lett, amikor a levéltáros kutatók a helyi történelem eseményeiről vagy az ottani jeles személyiségekről előadásokat tartottak. Egyetemi tanárok, elismert tudósok is eljutottak így a falvakba. A községekben a jelenlévők hozzászóltak a témákhoz, beszélgetés alakult ki, személyes élménnyé váltak ezek a napok az előadók és a hallgatók számára egyaránt. Kulturális misszióvá lett az előadóknak az itt szereplés, hiszen 50-60 érdeklődő is megjelent ezeken a helytörténeti matinékon. Máig harminc Csongrád megyei településen tartottak levéltári napot, Szeged és Makó 20-20 alkalommal adott helyet az előadásoknak, a községek is valósággal vetélkednek, hogy sor kerüljön rájuk a következő években. A levéltári napok népszerűségét mutatja, hogy nemcsak a közönség száma gyarapodik, hanem a helyi önkormányzatok támogatása is megmutatkozik, ami a rendezvények bővülését is eredményezi, hiszen az előadásokhoz egyre inkább kapcsolnak más eseményeket is, kiállításokon kívül emlékhely kialakítását, emléktáblák avatását, koszorúzással egybekötött megemlékezéseket, kiadványok előkészítését, esetleg közös ebédet vagy vacsorát. Társadalmilag számon tartott esemény lett a tudományos előadássorozat, tulajdonképpen a honismereti munka egyik formája. A levéltári napok történetének eddigi 32 éve alatt a legnevesebb magyar tudósokat sikerült megnyerni előadóknak. Akadémikusok, akadémiai doktorok, tanszékvezető egyetemi tanárok, a legkiválóbb budapesti és szegedi történészek tartottak többször is előadásokat a programok keretén belül. Köztük Szakály Ferenc, Kristó Gyula,
