Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
III. Honismereti tevékenységünk tapasztalataiból - A közgyűjtemények, az oktatás és a honismeret
270 Honismereti tevékenységünk tapasztalataiból Blazovich László, Makk Ferenc, Szántó Imre, Pölöskei Ferenc, A. Sajti Enikő, Mar- janucz László, Hermann Róbert, Soós István, Pelyach István (a felsorolást még hosz- szan lehetne folytatni), sőt az utóbbi években a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem történelem tanszékéről is voltak előadóink: Vekov Károly, Rüsz-Fogarassi Enikő és Lu- pescuné Makó Mária. Kezdetben két-, majd háromnapos volt a megyei rendezvény, az utóbbi másfél évtizedben már négynapos sorozattá bővült. Határon túli levéltári kapcsolatok is létrejöttek Nagybecskerek, Horgos, Zenta, Szabadka levéltáraival, ami a honismereti együttműködés fejlődését is eredményezte. A Csongrád Megyei Honismereti Egyesületnek már vajdasági tagja is van. Fontos szempont volt mindig, hogy a helyi kutatók, helytörténészek is kapjanak lehetőséget kutatási témáik, eredményeik előadására. Legtöbbször a levéltárosok és muzeológusok szerepeltek, de bemutatkozhattak munkáikkal régészek, tanárok, irodalmárok és néprajzosok is, Trogmayer Ottó, Béres Mária, Péter László, Dudás Lajos, Oltvai Ferenc, Biernacki Karol, Berta Tibor, Labádi Lajos, Gilicze János, Farkas Csaba, Tóth Ferenc, Szabó Ferenc, Halmágyi Pál, Juhász Antal, Katona Imre és még sokan mások. A levéltári napok szegedi helyszíne legtöbbször a Somogyi-könyvtár és a Móra Ferenc Múzeum volt, ahol az előadásokat igen sokan hallgatták meg, többször más megyékből is érkeztek érdeklődök, sőt az utóbbi években határon túli magyarok is ide látogatnak a közös múlt feltárása kapcsán. A várostörténetekhez kapcsolódó konferenciasorozatnak kiemelt helyszíne Makó, ahol már a tanácselnökök (Forgó István, Sarró Ferenc), majd a rendszerváltozás után a polgármesterek (Sánta Sándor, Búzás Péter) mindig helyet biztosítottak az általuk is igen fontosnak tartott előadásoknak. A helybeli történelemtanárok is egyre több diákot hoztak a levéltári napok előadásaira, felismerve annak lehetőségét, hogy ott az adott témákban a legfrissebb kutatási eredmények összegzését első kézből, a legjobb szakemberektől, kutatóktól hallhatják. Makón a városháza dísztermét rendszeresen teljesen megtölti az érdeklődő közönség, így ott előadni az egyetemi oktatóknak is élmény. A makói középiskolákban mintegy 15 éve minden tanév rendezvénytervébe beépült a levéltári nap, mint a diákok tehetséggondozását és felsőfokú oktatásra való felkészítését segítő program. Évente 100-140 makói és környékbeli középiskolás vesz részt az előadásokon történelemtanárai kíséretében. Más városokban is jelentős a diákság megjelenése a levéltári napok rendezvényein, volt példa arra is, hogy Csongrádon zenés irodalmi műsorral és néptánccal, Makón pedig 2008-ban, a reneszánsz évében a fiatalok reneszánsz táncbemutatóval járultak hozzá a rendezvények sikeréhez. Mindezek mellett ezek a napok élesztik a hely szellemét. A genius loci kiemelten fontos, hiszen a történelem szinte átrohan a településeken, az ott élők gyakran másként, sajátos vetületben élik meg, ami történik velük. A régi emlékek fenntartása kapaszkodókat, erőt ad, segít az egyénnek és a közösségnek a későbbiek során megküzdenie sorsa nehézségeivel. Amelyik település törődik a múltjával, annak van jövője is. A történészek, a levéltárak és munkatársaik munkájukkal így tölthetik be sajátos közművelődési feladataikat.
