Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna - Gergelyné Bodó Mária: Honismeret Csongrád megyében 1969–2011 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 39. (Szeged, 2011)
III. Honismereti tevékenységünk tapasztalataiból - A közgyűjtemények, az oktatás és a honismeret
A közsyűjtemények, az oktatás és a honismeret 267 A közgyűjtemények, az oktatás és a honismeret A helytörténeti értékek átadásának hagyományai A Csongrád megyei levéltári napok 32 éve 1978 ősze óta minden évben hagyomány, hogy Csongrád megye településein a Csongrád Megyei Levéltár által szervezett 3-4 napos megyei levéltári napok rendezvénysorozaton a haza, a megye és az egyes települések múltja iránt érdeklődő helyiek neves történettudósok, levéltárosok, tanárok, helytörténészek, néprajzkutatók, irodalmárok előadásait hallgathatják meg, hogy régiójuk, lakhelyük történetének eseményeiről, jelentős személyiségeiről, évfordulóiról, fejlődési folyamatairól a legújabb kutatási eredmények alapján új információkat szerezzenek. Hangsúlyoznunk kell, hogy a levéltárakban őrzött iratok a leginkább megbízható források, keletkezésük idején - és később is - a társadalom a bennük foglaltakat valósnak ismerte el, hiszen az írásba foglalás az élet különböző fórumain született döntések megörökítésére szolgált. A levéltárakban tárolt hiteles források közzétételére vállalkoztak az 1962-től fokozatosan megszülető megyei és várostörténeti olvasókönyv-sorozatok, amelyek szélesebb körben hozzáférhetővé tették a helyismeret alapvető dokumentumait. A múlt hiteles feltárása iránti társadalmi és egyéni érdeklődés növekedése a levéltárakat szolgáltatásaik szélesítésére, intézményük megnyitására késztette. Az új típusú feladatok közül kiemelten fontos a levéltáraknak, levéltárosoknak a helyismereti-helytörténeti munkába való bekapcsolódása, hiszen az ország történelme és az annak részét képező helytörténet, helyismeret a nemzet lelkiismeretének tükre. Közös felelősségünk, hogy e tükör valós képet mutasson, mert Ady Endre szavaival élve: „A történelmét vesztett nép eltévedt sokaság". Tapasztalható, hogy ha az általános történelmi ismeretekhez kevéssé párosul a szülőváros, a lakóhely múltjának ismerete, akkor az emberek csak lakói és nem polgárai településüknek. Csongrád megye több városában ebből a szempontból szerencsés a helyzet, hiszen a helytörténetírásnak másfél évszázados hagyományai vannak, pl. Makón a 19. század első felében Gilitze István és Szirbik Miklós, Szegeden 1899- 1900-ban Reizner János, Hódmezővásárhelyen a 19-20. század fordulóján Szeremlei Sámuel írta meg az első jelentős, többkötetes várostörténeteket, amelyeknek méltó folytatása a helyi archívumokban napjainkban folyó tudományos munka. A levéltárak tehát megnyitották kapuikat az érdeklődők előtt, megismertették kutatási módszereiket, és a levéltárosok saját intézményeikből kilépve szélesebb kör elé tárták kutatásaik eredményeit. Ez a kezdeményezés a megyében a Csongrád Megyei Levéltár vezetőitől dr. Farkas Józseftől, majd dr. Blazovich Lászlótól indult el jó három évtize
