Berta Tibor - Biernacki Karol: Emlékkötet az 1970. évi Maros és Alsó-Tisza vidéki árvízről - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 38. (Szeged, 2010)

Emlékkötet az 1970. évi Maros és Alsó-Tisza vidéki árvízről

A munkavégzés szervezeti felépítése:

Védelemvezető: Hegedűs Péter vb-elnök. Közmunkaerő átfogó: Barna Gyula igazgatóhelyettes. Területfelelősök (műszakonként váltották egymást): Láng Róbert tanár, Dr. Bacsa Pál tudományos munkatárs. Brigádvezetők, közmunkaerő, élelmezésvezető: Gulácsi Ilona gazdasági főelőadó.

Sajnos a vízügy részről sokszor érkeztek ellentétes utasítások, helytelen munkaerőigénylés, s így a közerőt sokszor, szinte állandóan át kellett csoportosítani, szervezni.

Zavaros volt még a gáton végzendő munka meghatározása. Homokzsákok rakása, kaszálás, mellesleg megjegyzem, hogy a 40 év alatti mezőgazdasági dolgozók közül csak egy-két ember tud kaszáim, a többi nem. A pontatlan munkameghatározás okozta azt, hogy pl. a töltést a víz felöli oldalon kaszálták meg, holott pontosan ellenkező oldalról kellett volna.

1970. MÁJUS 23. SZOMBAT ESTE

A súlyos felhős idő még fokozta a községben lévő ideges közhangulatot. _A természet mintha a község siratására készülne. A közmunkerő váltásra készült, amikor megérkezett az utasítás, fel kell készíteni a községet a kitelepítésre. Ferencszállással szemben megcsúszott a gát, s már olyan hírnök is érkezett, aki látni vélte, hogyan hömpölyög a víz a gáton keresztül, egyenesen a községre. Első utasítás szerint csak a nők, gyerekek, öregek, betegek hagyják el a községet, de később már utasítás érkezett, hogy a férfiak is készüljenek fel a kiürítésre.

A község riasztását ebben az esetben is a tanácstagok végezték. Siralmas képet nyújtott ekkor a község. Asszonyok, gyermekek, öregek, kis batyukkal mentek a gyülekező helyekre, a betegeket az orvosi rendelőbe hívták, illetve vitték. Félelmet keltő volt a kiürítés céljából felsorakoztatott gépjárművek robaja.

Járási, megyei vezetők érkeztek a községbe, megérkezett a karhatalom is, az anyagot szállító kocsikat lepakolták, személyszállításra állították be. S a hírek szinte pillanatról pillanatra változtak. Megérkeztek a szovjetek a ferenszállási gáthoz. Maga Komócsin elvtárs is éppen átutazott a községen, több emberrel beszélt, nyugtatta őket. 20 és 21 óra között megérkezett a megnyugtató hír. A gátat sikerült megtámasztani, a közvetlen veszély elmúlt, bár fokozott éberséggel, felöltözve, minden pillanatban útra készen, de a község lakói odahaza tölthették az éjszakát. A feszült helyzet feloldódott.

A tragédiába komédia is vegyült, az egyik idős ember, aki kucsmában, hóna alatt egy oldal szalonnával, kezében egy-egy rúd szalámival igyekezett a gyülekező helyre, s csak ott vette észre, hogy nem is a személyi felszerelését szorongatja. Szerencsére nem kellett elutaznia.

Vagy a másik eset, ami a Kiszombor nagyállomáson történt. Idős házaspár kis csomagokkal jelentkezik a kényszerutazáshoz. Félve szól a férjéhez: - Hallod! Adjál még száz forintot, hátha eltévesztjük egymást! Megszólal erre a férj: - Minek az neked, nem a szabadtéri játékokra megyünk!

Bár az esti riadó fegyelmezetten folyt le, mégis volt kellemetlen része is, hiszen eddig még ki nem derített okok és tények alapján a haleszi asszonyok és gyerekek egy részét, mintegy 245 főt mégiscsak kitelepítettek a községből. Kitelepítésükkel kap14