Berta Tibor - Biernacki Karol: Emlékkötet az 1970. évi Maros és Alsó-Tisza vidéki árvízről - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 38. (Szeged, 2010)
Történelmi bevezető
Május végén a veszélyhelyzet a Marosról áttevődött a Tisza szegedi szakaszára. A veszély akkora volt, hogy május 22-én kitelepülésre való felkészülést kellett elrendelni, ami Újszegeden pánikszerű hangulatot váltott ki az emberek körében. Néha előfordultak rémhírek buzgárokról és gátszakadásokról, amelyek szintén fokozták a feszültséget. Sok iskoláskorú gyermeket Szegedről az ország más területeire vitték, és rokonoknál vagy kollégiumokban helyezték el őket. Végül kitelepítést, bár az erre való terveket elkészítették, nem kellett elrendelni. Az árvíz végül 962 cm-rel tetőzött. Az árvízvédelemre a kommunista hatalom jelentős humán erőforrást biztosított. A megyei belügyi (rendőri-karhatalmi), katonai alakulatokon kívül az ország más vidékéről is jöttek emberek, sőt szovjet katonai alakulatok is részt vettek a védekezésben. Május 28-án Győrből Szegedre érkezett pl. egy 350 fős karhatalmi csoport. A Honvédelmi Minisztérium négyezer fő katona vezénylését határozta el. A makói kitelepítésre Szombathelyről, Tapolcáról, Veszprémből, Pécsről és Tatabányáról is érkeztek gépkocsik. Szegeden május végén 5-600 főnyi vidéki gépkocsis kontingens dolgozott Az árvízvédekezésben dolgozók száma egyre emelkedett, már május 20-án Szegednél 6 ezer ember dolgozott a gátakon. A védekezési munkában átlagosan 12 661 fő vett részt. A legmagasabb létszám június 5-én volt, amikor 21 678 fő dolgozott védelmi munkán. Ebből a vízügyi dolgozók 3278 fővel, közerők és egyéb erők 10 400 fővel, a fegyveres erők 8000 fővel vették ki részüket. A veszélyeztetett településeken megerősítették a rendészeti erőket, a munkásőr zászlóaljakat mintegy 1300 fős állományukkal közrendvédelmi, rendfenntartási, közmunkaerő és forgalomirányítási feladatokkal látták el. A kitelepített körzetekben kisebb bűncselekmények elkövetőit gyorsított (nem statáriális) eljárással ítélték el. Az 1970-es árvíz idején kialakult társadalmi összefogás eredményre vezetett, nagyobb károk a lakosság vagyonában és életében nem keletkeztek. A gazdaságban azonban voltak veszteségek, amiket nehezen enyhítettek. A mezőgazdaságban másodvetésekkel és rövid tenyészidejű növények vetésével az állattenyésztés hozamának, és az egyéb tevékenység árbevételének növelésével pótolták a kieséseket. Az ipari üzemek helyzetét nehezítette, hogy a munkaidő kiesésen kívül a védelemre kirendelt munkásaik napidíját nekik kellett biztosítaniuk. Az 1970. év folyamán azonban különféle eszközökkel a kiesett munkaidőt igyekeztek pótolni, az éves tervüket teljesíteni. Az 1970-es árvíz megmutatta hazánk és megyénk árvízvédelmének hiányosságait, és előrevetítette az elvégzendő fejlesztési teendőket. Nem várhatott sokáig a marosi töltések és a szegedi partfal újjáépítése, ez utóbbit 1973 és 1979 között látták el betonelemekkel. A kommunista hatalom a Tisza szabályozásával összefüggésben néhány évvel később felvetette a csongrádi vízlépcső tervét, erre azonban már nem tudott elegendő anyagi forrást biztosítani. Az 1970-es árvízi védekezéssel vízügyi szakembereink számtalan tapasztalatot szereztek, amelyeket a későbbi évtizedekben hasznosítani tudtak. Ez a kötet a korabeli dokumentumok közlésével a védekezésben résztvevők áldozatos munkájának állít emléket. 12 Farkas Csaba főlevéltáros
