Berta Tibor - Biernacki Karol: Emlékkötet az 1970. évi Maros és Alsó-Tisza vidéki árvízről - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 38. (Szeged, 2010)

Történelmi bevezető

adott tanács vb elnöke volt, s képviseltette benne magát a pártbizottság (megyei, megyei jogú városi), az illetékes vízügyi bizottság, a belügyminiszter, és honvédelmi miniszter küldöttje. A rendelet (12. §) Szeged jogát az önálló szervezettel való védekezésre meghosszabbította. Az árvíz- és belvízvédekezési bizottságok megalakításának módját később a 46/1958. Korm. sz. rendelet módosította, amely vízügyi igazgatósági területenként jelölt ki egy testületet. Ennek tagjai adott vízügyi terület megyei és megyei jogú városi tanács vb-inak elnökei, megyei, megyei jogú városi pártbizottságainak, a vízügyi igazgatóság, a kormánybiztos képviselője, az egészségügyi miniszter, belügyminiszter és a honvédelmi miniszter által kijelölt összekötők voltak.

Végül az árvíz elleni védekezés szervezetét az 1964. évi vízjogi törvény (IV. te.) végrehajtására kiadott 32/1964. Korm. sz. rendelet szabályozta, amely továbbra is engedélyezte Szegednek a saját szervezettel való védekezést. A jogszabály a területi bizottságok tagjai közé sorolta a közlekedés- és postaügyi, és a földművelésügyi miniszter képviselőit is. Az árvízvédelmi feladatok ellátásába ezen túlmenően a belügyi és karhatalmi (pl. Munkásőrség) humán erőforrásait is be lehetett vonni.

Az árvízvédelem helyzetét az állandó jogszabályváltozások és az adminisztratív szervezet bonyolultsága némileg nehezítették. Ráadásul a kommunista hatalom a vízügyi szervezet modernizációját nem tudta anyagi okokból elvégezni, a védelem eszközei még 1970-ben is jelentős részben elavultnak számítottak. Egyes gazdaságpolitikai intézkedések pedig a vízügyi szempontok figyelembe vétele nélkül kerültek megvalósításra, például a szövetkezetesítés, a tsz-táblák kialakítása, a tagosítás számos árvíz- és belvízvédelemmel kapcsolatos csatornát semmisített meg. A problémák ellenére az ötvenes-hatvanas évtizedek viszonylag szárazabb időjárása miatt komolyabb megterhelés nem érte a védelmi rendszert, ámbár 1962-ben, 1966-ban, és 1967-ben harmadfokú ár- vízvédelmi készültséget kellett elrendelni.

Az 1970-es évek elején azonban csapadékosabb időszak következett, és az 1970- ben bekövetkezett jelentős belvizesedés, a tavasszal levonuló tiszai árhullámok február közepétől július végéig terhelték meg a töltéseket. Igazán nehéz helyzetet a májusi-júniusi Tisza-völgyi árvíz okozott, amely minden korábbi áradásnál magasabb tetőzéseket okozott. (Szegednél pl. 1879:806 cm, 1932:924 cm, 1970:962 cm.) A megyénkben május közepétől beálló feszült helyzetben a Csongrád megyei Árvíz- és Belvízvédekezési Bizottság, amely a kritikus napokban naponta ülésezett, több fontos intézkedést hozott. Május 20-21-én elrendelte Magyarcsanád, Apátfalva, Maroslele, Óföldeák községek, valamint Makó város részleges kitelepítését. Makóról 20-án éjszaka Hódmezővásárhelyre telepítették a kórházat 186 gondozottjával és ápolónőjével, a szociális otthont 143 fővel, a gyermekotthont 40 fővel, a gyógypedagógiai intézetet 94 fővel. A lakosság kitelepítendő része május 21-én távozott el, 15 600 fő Makóról, a makói járás községeiből 3900, Tápéról 730 személyt vittek zömében Hódmezővásárhelyre. A lakosságot június 3-án engedték vissza. A veszélyeztetett községekből később is helyeztek biztonságba embereket, Klárafalváról Kistelekre 201, Tiszaszigetről Domaszékre 500, Kübekházáról Bordányba 222, Kiszomborról Szentesre 240 gyermeket, nőt és öreget szállítottak. A munkaképes férfiakat mindenütt beállították a védelmi munkákba. Összességében mintegy 25 ezer ember kellett kitelepíteni, ebből 14 ezer Hódmezővásárhelyre került.

11