Berta Tibor - Biernacki Karol: Emlékkötet az 1970. évi Maros és Alsó-Tisza vidéki árvízről - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 38. (Szeged, 2010)
Történelmi bevezető
korábbi területi beosztásokat figyelembe vette, ezért Szegedet jelölte ki körzetközpontnak, de előírta, hogy a működés megkezdéséig ideiglenesen Hódmezővásárhely lássa el a körzeti vízgazdálkodási feladatokat. A politika azonban közbeszólt, a Szegedet kedvezőtlenül érintő társadalom- és gazdaságpolitikai, és közigazgatási döntések (határsáv létesítése, Nagy szeged megszüntetése) azt eredményezték, hogy a körzet központja az újonnan kinevezett megyeszékhely, Hódmezővásárhely lett. A vízgazdálkodási körzetek szervezete 1949-ben némileg módosult, az ár- és belvízvédelmi kirendeltségek megszüntetése miatt munkájukat ezután két csoportban végezték, az árvízvédelmi feladatokat a körzet folyamszabályozási, a belvízvédelmi feladatokat pedig a kultúrmérnöki csoportja bonyolította. Ugyanebben az évben az árvízvédelem speciális feladatainak elvégzésére Árvízvédelmi Készenléti Szervezetet alakítottak meg. A mérnöki csoportok 1951-ben szervezetileg is különváltak, a 183/1951. M. T. sz. rendelet az árvízvédekezést a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium felügyelete alatt álló Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatalokra bízta, míg a belvízvédekezést a Földművelésügyi Minisztérium alá tartozó Kultúrmérnöki és Belvízszabályozó Hivatalok végezték. Csong- rád megyében a Szegedi Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal és a Hódmezővásárhelyi Kultúrmérnöki és Belvízszabályozó Hivatal alakult meg. A rendelet ugyanakkor engedélyezte, hogy azok a városok, amelyekben az árvízvédelem egységének és kellő színvonalának biztosításához a feltételek megvannak, az árvízvédelmi készültség beálltáig a közlekedési és postaügyi miniszter, a készültség beálltától annak megszűnéséig pedig az árvízvédelmi kormánybiztos irányítása alatt a városi tanács felügyelete alá tartozó szervek végezzék el az árvízvédekezéssel kapcsolatos műszaki teendőket. Szeged valószínűleg élhetett is ezzel a lehetőséggel. A vízgazdálkodás, az ár- és belvízvédelem eljárási szabályait a 2/1952. M. T. sz. rendelet határozta meg. A jogszabály azonban azzal, hogy a feladatokat több minisztérium (belügy, bánya- és energiaügyi, illetékes ipari, közlekedési) irányítása alá vonta, viszonylag kaotikus helyzetet teremtett. A rendszerben az ár- és belvízvédelem felügyelete egységesen a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium felügyelete alá került. Az árvízvédelmi és belvízvédelmi feladatok szervezeti különállása nem sokáig tartott. Az 1060/1953. M.T. sz. kormányhatározat egy központba egyesítette a két vízügyi területet, és az Országos Vízgazdálkodási Hivatal (és Vízgazdálkodási Tanács) megszüntetésével egy időben elrendelte az Országos Vízügyi Főigazgatóság felállítását. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság, miután a tevékenységét megkezdte, a 6/1953. sz. utasításával 1953 végén létrehozta területi szerveit, a vízügyi igazgatóságokat. A vízügyi igazgatóság megyénkben ekkor már Szeged székhellyel alakult meg, a Szegedi Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal és a Hódmezővásárhelyi Kultúrmérnöki Hivatal összevonásából keletkezett Szegedi Vízügyi Igazgatóság illetékességi területe a Tisza-völgy déli részére terjedt ki, azaz Bács-Kiskun megye keleti, Békés megye keleti részére, valamint a Hármas-Körös bal partján fekvő két Szolnok megyei településre is. Tovább pontosította az ár- és belvízvédelem struktúráját a 10/1955. MT. sz. rendelet. A jogszabály a kialakult struktúrát gyakorlatilag változatlanul hagyta, azonban az ár- és belvízvédelmi feladatok hatékonyabb koordinálására törekedve a helyi szervek feladatait kiegészítette. A védelem műszaki és államigazgatási feladatainak összehangolására a rendelet előírta, hogy a megyékben és a megyei jogú városokban alakuljanak állandó jellegű árvíz- és belvízvédekezési területi bizottságok. A bizottság elnöke az 10
