Tamasi Mihály: A szegedi gazdapolitikus, Nagyiván János 1893–1961 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 37. (Szeged, 2009)
A vállalkozó szellemű gazdálkodó
Aranylakodalmak, rokoni kapcsolatok A Nagyiván-családban némi kettősség, ellentmondás érvényesült. A gazdálkodás korszerűsítésére, vállalkozásszerű fejlesztésére irányuló törekvést és a később politikussá vált fiatal gazda testesítette meg. Ebbéli törekvéseit azonban nem a családi gazdaság keretében, hanem önálló gazdálkodóként tudta megvalósítani úgy, hogy mintegy két évtizeden keresztül saját illetve felesége földje mellett földet és tanyát is bérelt, amelyen gazdaságát kialakította. A 60 holdas családi birtokon a gazdálkodás feladataival idős szülei és két testvére, Ferenc és László nehezen tudtak megbirkózni. László az atkaszigeti 36 holdas birtokot művelte, az ottani tanyában lakott családjával. Ferenc házasság után az algyői út nyugati oldalán a néhány holdas birtokrészen tanyát épített. Öccsével, Lászlóval önállóságra vágytak, de ez hosszú ideig nem valósult meg. Noha az idős szülők is ésszerű gazdálkodásra törekedtek, felismerték az állattenyésztés fontosságát, további korszerűsítésre azonban már nem mertek vállalkozni. Mindehhez járult merev ragaszkodásuk a régi paraszti hagyományokhoz. A régi paraszti regula szerint amíg élnek a szülők, addig övék a családi vagyon, ők rendelkeznek a közös jövedelem sorsáról. Az idős Nagyiván- házaspár esetében ez a gyakorlat talán még fokozottabban érvényesült. Gyermekeik - egy kivételével - már az első világháború alatt, az 1920-as évek elején elérték a felnőtt kort, házasságot kötött, a lányok férjhez mentek, de a vagyonból egészen 1937-ig egyikük sem részesedett. Nem lázongtak a régi paraszti regula érvényesülése ellen, de mindez gátolta önálló gazdálkodásuk kialakítását, ami ösztönzőleg hatott volna gazdasági előrehaladásukban. Egyedül a legidősebb testvér tudta éppen bérlete segítségével megalapozni és sikerre vinni önálló gazdálkodását, azonban magánéletében, családja életében, sőt a parasztságon kívüli világgal szemben ő is szigorúan ragaszkodott a régi paraszti hagyományokhoz, a régi paraszti életszemlélethez. Gazdasági tekintetben magát, családját gazdálkodónak, sőt egyre inkább vállalkozónak tekintette, de minden más tekintetben, a külvilággal szemben parasztnak vallották magukat. Nem szégyellték paraszt öltözéküket, hagyományaikat. Lányuk, Anna még ma, 85 éves korában is élénken emlékszik a következő esetre. Az 1930-as évek közepén - mint ahogy már szó volt róla - polgári iskolában tanult. Az első szülői értekezleten egyedül az anyja jelent meg paraszti fejkendőben a sok kalapos asszony között. Ő ezt nagyon szégyeilte, amit el is 37
