Tamasi Mihály: A szegedi gazdapolitikus, Nagyiván János 1893–1961 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 37. (Szeged, 2009)

A vállalkozó szellemű gazdálkodó

mondott az apjának. Az apja azonban azt mondta, hogy ezt nem kell szégyell­nie, hiszen az anyja többet dolgozik, mint az ott megjelent kalapos asszonysá­gok együttvéve. Emiatt tehát nem kell szégyenkeznie, sőt anyjára legyen büszke. Apjának az álláspontja, felfogása nagyon igazságos és emberi volt, de a régi paraszti életszemlélethez való ragaszkodás azt jelentette, hogy ő, aki szeretett volna, nem tanulhatott tovább. Öccse sem, de öccse nem is akart to­vábbtanulni. Az idős Nagyiván-házaspár 1940-ben tartotta a családi tanyán házasság- kötésük ötvenedik évfordulójának ünnepségét, vagyis aranylakodalmukat. Az aranylakodalmon - a hagyományoknak megfelelően - minden családtag egész családjával együtt részt vett. A hat Nagyiván-testvér mindegyike már régóta házasságban élt, gyerekeik voltak. A hat testvér közül elsőnek, már 1919-ben Viktória ment férjhez, méghozzá a szomszéd tanya tulajdonosához, Frank Mártonhoz. A házasságkötésben őt a legidősebb testvér, János követte, aki a gajgonyai Kovács Annát vette feleségül 1922-ben. Ezután a többi testvér is házasságot kötött, férjhez ment. A férfiak gazdálkodó családból származó lányt vettek feleségül. A családokban sorjában születtek a gyerekek, akik kö­zül az aranylakodalom időpontjában néhányan már elérték a felnőtt kort. Frank Márton és Nagyiván Viktória első gyereke, József 1921-ben, a második, Ilona pedig 1922-ben. Nagyiván János és Kovács Anna lánya, Anna 1924-ben, fia, János 1925-ben született. A többi testvér családjában az évek folyamán sok gyerek született. Két fia­tal anya, Nagyiván Lászlóné és Szögi Benjáminné Nagyiván Anna pólyás cse­csemővel szerepel az aranylakodalmi csoportképen. A Nagyiván-família olyan nagyszámúvá gyarapodott, szélesedett, hogy az egyes családtagok élet­útját a leszármazottak ma már nem is tudják pontosan nyomon követni. Nagyiván Anna szerint a nagyszámú família tagjai között sokan gazdálko­dók, parasztok voltak, akiknek egy részét az 1950-es években kuláklistára tet­ték, üldözésben volt részük. A leszármazottak közül néhányan ipari szakmát tanultak, gyerekeiket tanítatták, akik értelmiségivé váltak. A família tagjainak többsége nem politizált, nem csatlakozott Nagyiván János politikai tevékeny­ségéhez, mert féltek a következményektől. Voltak viszont olyanok is, akik 1945 után kommunista párttagok lettek. A sokágú Nagyiván-família tagjai­nak, leszármazottainak életútja, sorsa tükrözi az egész társadalom életében az elmúlt évtizedekben végbement ellentmondásos folyamatokat. A Nagyiván-famíliával már 1919-ben rokonságba került és a szomszéd­ban élő Frank-család sorsa kissé más jellegű, mint a Nagyiván-családé. Frank 38

Next

/
Thumbnails
Contents