Blazovich László: Csongrád megye tanácsainak tisztségviselői 1950–1990 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 36. (Szeged, 2007)

Bevezetés

BEVEZETÉS

Az archontológia, olyan tudományos tevékenység, amelynek tárgyát az archonok, az uralkodók, vezetők, tisztségviselők képezik. A segédtudományok ezen területe a történeti kutatások során alakult ki. Elsősorban olyan listákat, névsorokat, névsor jellegű szöveges összeállításokat értünk alatta, amelyek időrendben tartalmazzák egy adott funkció (tisztség vagy méltóság), illetőleg hivatal összes viselőjének nevét azon időkeret feltüntetésével, amely alatt az illető a feladatot ellátta. A szó egyúttal jelöli azt a kutatói tevékenységet, amely során a listákat összeállítjuk.

Az archontológiát hagyományosan a történeti segédtudományok körébe szokták sorolni, ám Engel Pál úgy véli, mivel „nincs olyan eleve adott tárgya, mint a valódi segédtudományoknak (oklevél, kódex, írás, felirat, pecsét, címer)”, éppen ellenkezőleg, tárgya a kutatói tevékenység során keletkezik, továbbá sajátos szakszókinccsel sem rendelkezik, besorolása a segédtudományok közé nem indokolt. Célja bizonyos történettudományi segédletek létrehozása.1 Fontosságából a különböző terminológiai megközelítések mit sem vonnak le, a jó összeállításokat a történészek rendszeresen forgatják, és munkájuk során kiváló segítségül szolgálnak.

Az első „archontológiák” az archonokról készült jegyzékek voltak, amelyeknek időmeghatározó, kronológiai jelentőségük volt, maga a szó később keletkezett mint a történettudomány műszava. A pápákról, császárokról és királyokról a középkorban készített listákat és jegyzékeket még jobbára kronológiának nevezték. Az archontológia neve és fogalma a köztudatba a több álnév alatt írt Johann Philipp Abelinus német történetíró Archontologia Cosmica című 1638-ban, majd 1649-ben megjelent munkája nyomán került, és azóta használatos.2 A szerző az uralkodókról és birodalmaikról szólva használta a szót, de ekkor már készültek mindazokról az egyházi és világi méltóságok és hivatalok viselőiről (érsekek, püspökök, apátok, udvari méltóságok és miniszterek) listák, akiknek az uralkodók teljhatalmukból eredő feladataik egy részét leadták.

Magyarországon is elindult a folyamat, a 17. század kezdetétől maradt fenn országgyűlési titulatúra (címjegyzék), a Szepesi Kamara tisztviselői pedig 1602-től vezették belső személyzeti nyilvántartási könyvüket, a 17. század végéről pedig fennmaradt a magyar- és horvátországi püspökök listája. Egyre másra szaporodtak a különböző tisztségviselők sorát leíró jegyzékek. Emeljük ki közülük Bél Mátyás Notitia-ját,

1 Engel PÁL: Archontológia. In: A történelem segédtudományai. Szerk. Bertényi Iván. Bp., 1998. 29.

2 Fallenbüch Zoltán: Archontológia. In: A történelem segédtudományai. Szerk. Kállay István. Bp., 1986. 124.

5