Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)

Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)

vette, vagy — a 24 óra elteltével — tárgyalás végett napirendre tűzte, majd határozott róla.

Az 1890-i szövegezés szerint a közgyűlés által tudomásul nem vett válaszra az interpelláló jogosult indítványt tenni, melyet minden további vita nélkül a tanácsnak ad ki a közgyűlés, s az most már az indítványok sorsában osztozik. Ha ilyen indítványt senki nem tett, az interpelláció lekerült a napirendről.

Az interpellációk után az indítványok következtek. A napirenddel össze nem függő indítványt csak akkor lehetett tárgyalni, ha azt a közgyűlésen vagy az elnökségnél legalább 24 órával korábban bejelentették s a jegyzői hivatalban vagy más alkalmas helyen közzétették (1870:XLII.tc. 46. §). Az indítvány a közgyűlés elé csak tanácsi véleménnyel volt terjeszthető; az vagy azonnal tárgyalta, vagy a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzte. Rendkívüli vagy folytatólagos közgyűlésen sem interpelláció, sem önálló indítvány nem volt tehető (10.§).

Az 1890-i módosítás némileg megváltoztatta az indítványok szabályait is. Önálló, a napirenddel össze nem függő indítványt csak a rendes közgyűlés előtti napon, délután 4 óráig lehetett bejelenteni az elnökségnél, s azt a főjegyzői hivatal előtt közszemlére is kellett tenni, ellenkező esetben a közgyűlésen nem volt tárgyalható (1886:XXI. te. 50. §). A tanács által véleményezett indítványt a közgyűlés saját elhatározásából vagy sürgősen, azonnal tárgyalta, vagy a következő közgyűlésre halasztotta. Az el nem fogadott indítványt hat hónapig nem lehetett megújítani.

Hasonló, bár méltányosabb rendelkezést már a házszabályok is tartalmaztak: „Az el nem fogadott indítvány ugyanazon ülésszak alatt meg nem újítható; ha pedig már két közgyűlési folyam alatt mellőztetve újból felhozatik, ez esetben tárgyalás alá bocsátandó. A bizottmányi tárgyalás után is közgyűlésileg elvetett indítványt 6 hó előtt megújítani nem lehet” (8.§).

Az indítványozónak 1890-től jogában állt indítványát visszavonni, ha azonban azt valaki más magáévá tette (csatlakozott hozzá), akkor már nem.

Először az 1890. évi szabályzatmódosítás tette lehetővé, hogy közérdekű kérdésekben nem bizottsági tagok is fordulhassanak kérelemmel a törvényhatósághoz, ezek azonban csakis a tanács útján, annak véleményével voltak előterjeszthetők.

A közgyűlési tárgyalás a kitűzött ügy iratainak fölolvasásával, esetleg a jegyző vagy a szakelőadó szóbeli előterjesztésével szokott megnyílni. Ha a tárgy természete megkövetelte előbb általános, majd ennek kedvező lezajlása után részletes vitát tartottak. Mindenki jelentkezési sorrendben szólt. A házszabályok szerint a vitában egy témához még mindenki kétszer szólhatott, az 1884-i szervezeti szabályzatmódosítástól kezdve azonban már csak egyszer. Az előadó fölvilágosítás végett bármikor szót kérhetett; ez a jog megilletett bármely városatyát, ha a) személyes megtá- madtatásra válaszolt; b) a házszabályokra (az ügyrendre) hivatkozott; c) napirendre térést indítványozott, vagy d) (már 1880-tól) indítványától elállni óhajtott. Az indítványozók és előadók a vita lezárta előtt a zárszó jogával is élhettek.

A tanácskozás nyelve a magyar volt; a beszédeket tilos volt olvasni, s az elnök kivételével mindenki állva szólt.

A szólót a beszédben zavarni nem volt szabad; 1880-tól ismételt közbeszólás esetén az elnök a közbeszólót név szerint megszólította, és tartózkodásra figyelmeztette, ha pedig ez sem vezetett volna eredményre, akkor megrótta. 1887-től a rendreutasítás ellenére is közbeszóló ellen széksértési keresetet lehetett indítani.

58