Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)
ugyan a szervezeti szabályokat átvizsgáló bizottságnak, sikerre azonban ez sem vezetett.79 Az 1886:XXI. te. 24. és 99. §§, valamint a belügyminiszter 68.098/1891. sz. körrendeleté nyomán az 1892. február 24-i közgyűlés az 1893. január 1-én kezdődő tíz évre — 85.000 lakossal számolva — 340-ben állapította meg a városatyák számát, a 170 képviselő részére pedig újra szabta a választókerületeket.80 Mivel Pillich Kálmán arra hivatkozással, hogy a Budapesti Közlöny 1891. évi 262. számában közzétett népszámlálási adatok szerint a város lakossága 85 579 lelket számlált, erre pedig 342 törvényhatósági bizottsági tag, köztük 171 képviselő Jár”, a belügyminiszternél megfellebbezte az 1892:40. sz. közgyűlési határozatot. A miniszter igazat is adott neki. A közgyűlés 1892. szeptember 22-én újra tárgyalván a kérdést, a Pillich-féle fellebbezés szerint döntött.81 S ekkor jött a meglepetés: Szapáry Gyula miniszterelnök belügyminiszteri minőségében nem járult hozzá a törvényhatósági bizottság létszámának a lakosság számához való hozzáigazításához, hanem függőben tartotta a kérdést. A Szegedi Napló cikkírója joggal háborodott föl ezen, hiszen a létszámemeléssel, amely révén emelkedett volna a tanyaiak képviselete, növekedhetett volna a torony alatti függetlenségi frakció is.82 Az 1901. január első napjaiban lezajlott népszámlálás Szegeden 104 270 lakost talált. Az 1886:XXI. te. 24. §-a szerint utánuk a maximális 400 városatya, közöttük 200 választott képviselő illette meg a törvényhatóságot. 1901. október 21-én Polczner Jenő alapos indítványt terjesztett elő ennek érdekében a polgármesternél. Körvonalazta benne a még mindig az 1880-i felosztáson nyugvó mandátumelosztás megváltoztatását, természetesen az addigi nyilvánvalóan hátrányos helyzetben lévő tanyai lakosság megcsorbított képviseleti jogának korrigálásával.83 A tanács a mindenkor engedelmes közgyűlési többséggel leszavaztatván e jogos indítványt (pontosabban: napirendre tért fölötte). Megfogalmazója Széli Kálmán belügyminiszterhez föllebbe- zett, arra kérvén őt: „tanítsa ki” a város tanácsát és közgyűlését arról, hogy „az a felfogás és az az okoskodás, amellyel indítvány[át] elfogadhatatlannak, a szervezeti szabály 4-ik szakaszát pedig nem módosíthatónak, illetve módosíthatását törvénnyel és miniszteri rendelettel meg- és eltiltottnak mondották ki: se az 1892. évi 26-ik törvénycikkbe, se az ennek végrehajtása tárgyában 91.469/1892. szám alatt kibocsátott belügyminiszteri körrendeletben nem gyökerezik”. Igaz ugyan, hogy az említett 1892. évi törvény törölte az 1886-i törvény azon rendelkezését, amely tízévenként a törvényhatósági bizottság létszámának a lakosság lélekszámához való igazítását, valamint ennek folyományaként a választókerületek kiigazítását kötelezővé tette; ezeket a korábbi 1870. évi rendelkezésekkel helyettesítette, melyek — mindezt időhatár nélkül — akkor rendelték megejtendőnek a taglétszám változtatását, ha annak szüksége fönnforgott: a lakosság létszáma vagy a városon belüli elhelyezkedése megváltozott. Hatályban maradt viszont az 1886-i törvény azon rendelkezése, hogy városi törvény- hatóságokban minden 250 lakosra egy-egy városatyának kell jutnia. Márpedig a város lakossága húsz év alatt mintegy harmincezerrel növekedvén, az 1880-ban megállapí79 Kj.1883:49. 80 Ki.1892:40. 81 Ki. 1892:196.; Bizottsági ülések. SZH 1892. szept. 18. A szervező bizottság ülése. SZN 1892. szept.28. 82 Törvénykijátszás (A törvényhatóságok független elemének kiszorítása). SZN 1892. okt. 14. 83 Négyszáz városi képviselő [...] SZN 1901. okt. 22. 53
