Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)

Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)

tott létszám ennek a követelménynek nem felelt meg. A belterületi választókerületeknek kedvező, a tanyai lakosságot sújtó aránytalanság számszerűen igazolható volt. Az

I. választókerület 863 választója 36, a VIII. és IX. — alsó- és felsötanyai — választó- kerületek 2395 választója viszont csak 18 képviselőt választhatott. A 4.§ módosításának szüksége tehát fönnállóit; az ellenzéki képviselő a városnak erre való utasítására kérte a belügyminisztert.84

A miniszter e kétségtelenül jogos és törvényes panaszt elfogadva, az intézkedések megtételére kérte a törvényhatósági bizottságot, amely erre készségesnek is mutatkozott. A szervezeti szabályzat átfogó reformján munkálkodó szervezőbizottság, mint utaltam rá, 1902. márciusában elkészítette az új választókerületi beosztást is, amely bekerült az éppen módosítás alatt álló szervezési szabályrendeletbe.85

Palócz László, a kormánypárti Szegedi Híradó felelős szerkesztője kétszer is visz- szatért az ügyre, szinte kesergett e szokatlan belügyminiszteri rendelkezésen. A közgyűlés komolyságát, megfontoltságát látta veszélyeztetve a tanyai magyarok nagyobb számban való bebocsátásával.86 Március 9-én még nyíltabban kimondta: nem lehet egyenlő mércével mérni a tanyaiak és a városiak között; a tanyaiak a — különben valóban elavult — választójogi novella (1874:XXXIII. te.) révén előnyben vannak, hiszen nem a súlyosabb községi (falusi) cenzust kell igazolniuk, hanem elegendő az enyhébb városi cenzus is választójogukhoz, holott valójában éppen olyan parasztok, mint a falusiak.87

A főszerkesztő mintha elfelejtette volna, hogy a törvény nem a választók, hanem a lakosság számához kapcsolta a képviseleti arányokat, ahhoz pedig nem férhetett kétség, hogy a tanyai lakosság „alul” volt képviselve.

1904 nyarán, a soron lévő helyhatósági választáson az új mandátumelosztásra tekintettel, az ellenzék már-már elérthető közelségben látta a sikert, a törvényhatósági bizottság összetételének radikális megváltoztatását88, a tanács mögött álló közgyűlés többsége azonban 1904. szeptember 14-én 71:60 arányú szavazattal elérte, hogy az abban az évben életbe lépett (és kinyomatott) szervezési szabályrendelet 4. §-át megváltoztatva in integrum restitutio-t hozzon létre: 400 helyett ismét csak 284-ben állapította meg a mandátumok számát, s azoknak a választókerületek közötti fölosztását újra megejtette.

Polczner Jenő most már hiába föllebbezett Tisza István belügyminiszterhez. Ő abból indult ki, hogy a mandátumok számának és kerületenkénti elosztásának tíz évenkénti módosítására 1892 óta nincs törvényi előírás, és különben is készül egy gyökeres városi szervezeti reform. Amíg viszont ez el nem érkezik, addig nem lenne helyes megbolygatni a fönnálló viszonyokat. Sem jogi, sem célszerűségi indokot nem látott arra, hogy „a közvetlenül érdekelt és a helyi viszonyokat bizonyára legjobban ismerő és mérlegelő” törvényhatósági bizottság határozatával ellenkezőt rendeljen el. Az sem zavarta, hogy a módosított szervezési szabályrendelet egészét alig egy évvel ezelőtt

84 Négyszáz városi képviselő. Polczner Jenő a belügyminiszterhez. SZN 1901. okt. 29.

85 Ki. 1902:375.

86 [PALÓCZ LÁSZLÓ] P. L.: Négyszáz mandátum. SZH 1902. jan. 5.

87Négyszáz városi képviselő. SZH 1902. márc. 9.

88 A törvényhatósági bizottság újjáalkolása. SZéV 1904. jún. 12.

54