Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)
szüntetnie azt az állapotot, amelyben ott, rend és összetartás nélkül — fél nomád életben — élnek az emberek”. A javaslat ebbe az irányba mutat; kár volna krajcáros- kodni vele. Obláth Lipót a tanyai rendőrséget ezzel feleslegesnek vélte, ám a főkapitány leintette: „ezután is marad annyi dolga, hogy annak teljesítésére szükséges a két tanyai rendőrbiztos és a legénység”.46 Az ellenzéki Szegedi Napló másnap vezércikkben utasította el a tanyai kapitányságok szervezetének e megújítását. Abból indult ki, hogy a közel negyvenezer ember lakta tanyavilágnak olyan humanisztikus központokra, volna inkább szüksége, melyek nem veszélyeztetik a város egységét. A város érdekét egyébként a külterületi építési szabályzat tökéletesen védi, hiszen a szerint csoportos építkezésre nincs lehetőség. E központok építése mégis késik, mert nincs rá pénz. Bezzeg van a tanyai kapitányságokra, melyek évente 8880 forint költséget rónak a Városra. Pedig mint tiszteletbeli állások betöltői, a kapitányok eddig is jól ellátták teendőiket. Az „a statútum, melyet erre [...] a főjegyző szerkesztett, nem egyéb egy óriási monstrumnál, és arra mutat, hogy a város főjegyzője [...] nem ösmeri a tanyai nép igényeit és éppen a viszonyokhoz nem illő statútum keretében akarja megvalósítani a hatóság kortes céljait, melyek ily mérvben és terjedelemben határozottan erkölcstelenek”. A javaslat a cikkíró szerint a tanyai népet teljesen kiszolgáltatja a tanyai kapitányoknak és esküdtjeinek, őket pedig „szőrőstől-bőröstől a polgármesternek, aki őket kinevezi és elbocsáthatja okkal és ok nélkül, ahogy neki tetszik”. A cikkíró ettől, a „muszka állapotoknak” megfelelő polgármesteri túlhatalomtóX óvott, mely persze jól megfelel a tanács és a kormány kortes céljainak.47 (Jegyezzük meg: a tanyai választók az ellenzéki függetlenségi pártot erősítették; joggal féltette hát őket a cikkíró!) Enyedi Lukács, az idézett vezércikk föltehető szerzője, hasonló hangot ütött meg a közgyűlésen is, ahol pusztai községek szervezését javasolta. „Ne küldjünk mi — mondá — a tanyai nép nyakára a városházáról embereket, hanem hagyjuk a tanyai népet magára, hadd tömörüljön a maga érdekei szerint.” A „szóló kitér[t] a javaslat úgynevezett kortes célzataira, úgy állítva azt elő, mintha azzal a hatóság a hű tanyai polgárságot el akarná a 48-as zászló alól hódítani, mit azonban ő nem hisz, hogy sikerülni fog, s biztosít, hogy a tanyai nép nem fogja magát semmi hatósági közegek által befolyásoltatni, mint ahogy eddig sem engedte”. Lévay Ferenc szállt vitába e függetlenségi párti elutasítással. Helytelennek tartotta, hogy Enyedi a tanyákból községeket akar szervezni. Ezzel ugyanis kiszolgáltatná „a tanyák szorgalmas, életrevaló munkás lakosságát” Csongrád vármegyének, „mivel a község csak a megye keretébe illeszthető be”. Utána szólt Pálfy Antal, aki „a tanyai nép nevében” kijelentette: a javaslat „a legjobban megfelel a tanyai nép kívánságának és érdekeinek”. Polczner Jenő természetesen ellenezte a javaslatot; inkább 3-4 új csendbiztos beállítását javasolta helyette. Az április 15-i részletes vitában Enyedi Lukács megint kifogásolta, hogy a pusztai kapitányokat és esküdteket a polgármester nevezi ki. E helyett azt kívánta, hogy a tanyai nép maga is beleszólhasson e személyek kiválasztásába. Muskó Sándor törvényszéki elnök veszedelmesnek tartotta ezt az indítványt, „mert az ellenkezik az 46 A tanyai kapitányságok új szervezése. SZH 1886. ápr. 13. 47 A tanyai kapitányságok. SZN 1884. ápr. 14. 32
