Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Utószó
egy dokumentum-gyűjteményt az 1918/19-i forradalmak szegedi diákmozgalmairól. Országos elismerést kaptunk érte. Jómagam debreceni történelemtanárom, a kismarjai születésű Varga Gyula révén kerültem közelebb a népi mozgalomhoz is. 1957 tavaszán (!) átképző körben a Püski Sándor Magyar Elet kiadója közreadta Szárszó-kötetet (1943) elemeztük. Nekem Erdei Ferenc társadalomtörténeti előadása jutott. Akkortájt egyébként a népi irodalom (egy része) még egyébként is tananyag volt. Mondhatni véletlenül Szegeden ebben az irányban is tájékozódtam. Király Istvánnak egy 1958 szeptemberében tartott TIT-béli előadása nyomán, melynek hangvétele egyáltalán nem ledorongoló, hanem inkább sajnálkozó volt, hetekig bújtam a Somogyi-könyvtárt. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma nyomára szerettem volna bukkanni; találtam is anyagot, ám — mint utóbb kiderült — mellékutakon jártam. Valódi szegedi történelemmel 1963/64-ben kezdtem foglakozni. Első témám a Szegedi Nemzeti Bizottság volt; majd jött a többi. Miként országos és európai irányú kutatásaimban, Szegeddel is visszafelé haladtam, mígnem közel három évtizede — a Szeged-monográfia kutatásaink kezdetén — a reformkortól a tanácsrendszerig fölfogtam a Város intézménytörténetének bő évszázadát. Az intézménytörténettel együtt néhány jeles, ám megtört pályájú személyiség életének és tevékenységének kutatójává is szegődtem. A Város és polgára (1999) címmel válogatott szegedi írásaim álljanak helyt önmagukért. E gyűjteményből az önálló könyvként, füzetként vagy éppen a Szeged története 3. kötetének (1991) fejezeteiként megjelent - részben tanszéki tansegédletekben egyébként is újra közölt - terjedelmesebb munkáimat kihagytam. Vannak témák — így pl. Osztróvszky József meg Dettre János élete és kora —, melyekről utóbb könyveim is születtek, s én most mégis első cikkeimet közöltem itt újra. Mintegy in statu nascendi akartam fölmutatni, hogy a kutatóként akár évtizedek múltán is szívesen visszatérek kedves hőseimhez. írásaim eredeti fogalmazásán alig változtattam; javításaim jobbára stiláris jellegűek. Könyvem historikus írások foglalata. Nem politikai iromány. Az egykori fogalomhasználaton — fölszabadulás, népi demokrácia stb. — nemigen változtattam. Ezek mára már történetinek minősülnek akkor is, ha tartalmuk okkal vagy joggal vitatható, és vitatott is. Pályám kezdetétől a hiteles forrásokból merített történeti tények tiszteletét vallottam és gyakoroltam. Nincs okom rá, hogy átírjam magamat. Akkor sem, ha ma már egy-egy részkérdésben másként (is) fogalmazhatnék. Utam Szegedhez'- immáron több mint négy évtizedes és rögös út. Eddigi életem kétharmad része — ha közben „külszolgálatban" is éltünk (Miskolc, 1982-1988) — e városhoz köt. (Szegediek Szegedről.) A fenti -Tandi Lajosnak, a Szeged szerkesztőjéntek körkérdésére s most is kicsit átigazított - sorokat a Somogyi-könyvtár Szeged múltjából sorozata 6. darabjaként az 1999. évi könyvhétre megjelent bordópiros fedelű kötetem utószavaként fogalmaztam. Mást talán igen, őszintébb vallomást tudnék írni szerette Városomról. Ha a Szegedre hazajáró miskolci éveinket is beszámítom, akkor bizony közel hat évtizedemből több mint négy köt ide. Meglakatm egyetemi kollégiumait a Hősök kapujánál, voltam albérlő a Sajka utcában; feleségemmel, dr. Salló Teréziával Tarján 328
