Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)
9. az engedély nélküli építkezéseket bejelenteni; 10. a közbiztonságot szemmel tartani; a lopási, rablási eseteket és más bűncselekményeket a külterületi (al)kapitánynak azonnal jelenteni. Hivatali jogállásukat a 11-12. pont határozza meg; e szerint: 11. A tanyai kapitányok a kapitányi hivatal közegeinek minősülnek; felvételük a főkapitány ajánlatára a polgármester által történik, és erről kinevezési okmányt kapnak. 12. Elbocsátásuk ugyancsak a polgármester által történik szolgálatra való képtelenség, hanyagság vagy bűntények esetében. A tanács 1884. október 6-án a főkapitányi előterjesztést javaslattételre a szervező- bizottság előadójának, Vass Pál főjegyzőnek adta ki.44 A Szegedi Híradó egy év múltán (!) már tudta, hogy Vass Pál elkészült üdvös javaslatával, melyet a szervezőbizottság legközelebbi ülése elé fog terjeszteni. E híradás szerint a főjegyző főként a következő reformokat javasolta a tanyai kapitányságoknál: 1. A tanyai kapitányságok határait pontosan meg kell állapítani; elnevezésüket ne személyekről — az illető tanyai kapitányokról — nyerjék, hanem földrajzi elnevezésből. 2. Határaik fasorokkal betelepített tanyai utak legyenek, útjelzőkkel a fordulókban. 3. Minden tanyai kapitányságban a házak külön számozandók. 4. Ennek megfelelően még a telekkönyvek is kiigazíttatnának, hogy az adó- és közmunka-összeírás kárt ne szenvedjen. 5. Az országgyűlési választójogosultsággal bírók is kapitányságoként íratnának össze. A tanyai kapitányok teendői kiterjednének: 1. a kézbesítésekre; 2. az ujoncozás körüli segítségre; 3. az adó- és közmunkaösszeírásban való közreműködésre; 4. az utak karbantartásának felügyeletére; 5. a kapitányságokban lévő városi vagyonra, faültetvényekre és bérleti földekre való fölügyeletre; 6. az országgyűlési választók összeírásánál területük képviseletére; 7. az iskolakötelezettség ellenőrzésére; 8. az iskolai gondnoki tiszt viselésére; 9. általában a külterületen működő hatósági személyek támogatására; 10. a hirdetések közzétételére és egyéb hatósági megbízatások teljesítésére. Segítőik továbbra is a tanyai káplárok maradnak. Ha összevetjük a főkapitány rendőri jellegű javaslatát a főjegyző tervezetével, nagyon is szembeötlik, hogy ez utóbbi jóval szélesebb körű közigazgatási feladatokat szánt a tanyai kapitányoknak és káplároknak. Sokkal polgárosultabb volt. A szervezőbizottság elé 1886. április 12-én került főjegyzői javaslat ennél jóval bonyolultabb, közigazgatásilag kétségtelenül szakszerűbb volt. A tanyai kapitányságok számát 15-ben állapította meg; nagyságuktól függően a tanyai kapitány mellé egy vagy több esküdtet állítván, akik közül egy a kapitány helyettese lett. (Hatáskörüket A szervezet c. részben részletezem.) A javaslatot a bizottság kisebb javításokkal elfogadta; ugyanez lett a sorsa az április 13-i tanácsülésen és a 14—15-i közgyűlésen is.45 A szervezőbizottság ülésén Obláth Lipót a kiadásoknak az akkori költségvetés keretein belül való „kigazdálkodását” kívánta. Fodor István a tiszteletdíjak leszállítását, s a költségkímélés miatt a 15 tanyai kapitányságnak 10-12-re csökkentését indítványozta, amit Vass Pál főjegyző ellenzett. Lévay Ferenc tanfelügyelő azzal érvelt, hogy „a városnak egységes szervezetet kell teremtenie a külterületeken, s meg kell 44 T. 1884:17 410. In: T. 1886:3991. lt. 45 T. 1886:3991. lt. 31
