Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)

Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)

ander és Bőrösök Ignác — is hiába szólt a status quo ellen, a közgyűlés túlnyomó többséggel fönntartotta azt.

A statútum 6. §-a a hétköznapi (szerdai) rendes havi közgyűlésekről rendelkezett. Polczner Jenő helyette továbbra is a vasárnap kezdődő havi közgyűléseket kívánta fönntartani. Hangoztatta: „adjuk meg a 4-ik szakaszban megrövidített elemnek [a tanyai lakosságnak] a lehetőséget arra, miszerint a beválasztott tagjai a közgyűlésen megjelenhessenek”. Sokan érveltek emellett — köztük Szekerke József, Lévay Ferenc, Fehér Ipoly, Börcsök Ignác —, a többség 78:61 arányban mégis leszavazta őket.

Csikós Ignác a statútumnak a rendkívüli közgyűlés tartására vonatkozó szakaszánál indítványozta, hogy a jövőben a közgyűlés elnöke 20 bizottsági tag kívánatára is legyen köteles közgyűlést összehívni. Vass Pál a törvényre hivatkozva, amely ezt kifejezetten nem engedte meg, ellene érvelt. Enyedi Lukács mellette szólt, mondván: „a szerzett, kormányjóváhagyással megerősített jogot nem hajlandó föladni, annál kevésbé, mivel a közgyűlés az összességének biztosított jogait átruházhatja egy részére is”. Pillich Kálmán az árvízi tapasztalatokkal érvelt, Rósa Izsó pedig arra hivatkozott, hogy a törvény nem tiltja ezt a már megszerzett jogot. Végül a közgyűlés nagy szótöbbséggel elfogadta Csikós Ignác indítványát.35

A február 21-i, második tárgyalási napon először a napirend szabályozása körül bontakozott ki vita; a 9. § szerint ugyanis a meghívóban közölt tárgysorozat egyben napirendi sorrendként is szolgált, így attól sem az elnök, sem a közgyűlés nem térhetett el. Magyar János azt indítványozta, hogy a közgyűlés sürgős és rendkívüli esetekben térhessen el e tárgysorozattól. Polczner Jenő is emellett érvelt, hangoztatván, hogy „a szervezeti szabályzat politikai részét érintő szakaszok [...] következetesen megnyirbálni törekszenek a köztörvényhatósági bizottság jogait; [...] e részben az új szabályzat határozottan reakcionárius irányokat követ, amennyiben előbb bírt jogokat adat föl a közgyűléssel”. Ezért indítványozta a 9. §-ba beiktatni: „A [tárgy-]sorozat megváltoztatására vonatkozó netáni indítvány minden vita nélküli egyszerű eldöntése után a közgyűlés által megállapított tárgysorozat napirendként szolgál, mitől sem az elnök, sem a közgyűlés el nem térhet.” Vass Pál főjegyző a bizottsági szövegezéshez ragaszkodva elhárította a reakcionáriusság vádját. Enyedi Lukács viszont azt bizonygatta, hogy a javasolt rendelkezések „csupán a közgyűléstől vonják meg a napirend befolyásolását, de nem a hatóságtól [a tanácstól], melynek módjában áll a tárgysorozatot tetszése szerint megállapítani”. A szavazás eredményeként a közgyűlés 54:36 arányban Magyar János és Polczner Jenő egyesített indítványát fogadta el, így fönnmaradt a törvényhatósági bizottságnak azon joga, hogy a tanács által javasolt napirenden egyszerű szavazással változtasson.

Nagy vita alakult ki a 10. § a) pontja körül is, amely az interpellációról rendelkezett, itt azonban maradt a hivatalosan javasolt, a tanács által átformált bizottsági szöveg. A közgyűlés elvetette az egyik Börcsök (Sándor? Ignác?) módosítványát, amely az interpelláció előre való bejelentését törölni kívánta.

A b) pontnál Polczner Jenő kiegészítést javasolt; e szerint az előre be nem jelentett indítványok is előterjesztendők, ám csak a következő ülés napirendjére tűzhetők ki. Rósa Izsó fölszólalására ezt mellőzték, mivel a bizottság szövege, habár burkoltan, de tartalmazta.

35 Rendkívüli közgyűlés. (A szerv. szab. tárgyában). SZN 1884. febr. 19.; Kj. 1884:49.

26