Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)

Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)

tóttá, az a felsőbb akarat előtt föltétien meghódolás, az a bürokrácia volt. A városi hatóság rendszerint lemondott az önálló gondolkozásról, ehelyett követte a felülről jövő impulzusokat.” Ezért biztosítékokat kívánt az önkormányzati jogok csorbítatlan fenntartására, mert „ezek a jogok még jelenleg élvezett maradványaikban is oly becsesek, miszerint azokat föladni bűn volna a jövő nemzedék iránt.”31

A Vass-féle tervezet a szervezőbizottságon és a tanácson átjutva 1884. február közepén kőnyomatos formában a törvényhatósági bizottság tagjainak kezébe került. Kár, hogy nem maradt fenn, s csupán kivonatos ismertetése jelent meg a Szegedi Híradóban.32

Enyedi Lukács ellenzéki főszerkesztő és városatya a város új korszakának példaadó dokumentumaként üdvözölte lapjában, de bírálta is némely rendelkezését. Helyeselte a tanács és ügyosztályai közötti pontosabb hatásköri elkülönítést, a Vass által még másodosztályú tanácsjegyzőknek javasolt, ezúttal azonban már aljegyzőként megjelenő osztályjegyzők, valamint a közigazgatási gyakornokok intézményét, a szakhivatalok — köztük a mérnöki hivatal — újjászervezését. Hangsúlyozta, hogy a munkálatnak a közgyűlést illető számos újítást tartalmazó politikai része megfelel a szabadelvűségnek, de sajnálta a vasárnapi közgyűlések megszűntét. Hibáztatta a tisztviselők szolgálati viszonyának szabályozását (240. §), mert az kiszolgáltatja a hivatalnokokat a „főnöki önkénynek”.33

Külön is foglalkozott a tisztviselői javadalmazással. Szerinte a javaslat fizetés dolgában csak a vezető tisztviselőket elégíti ki, ugyanakkor elmulasztja a segéd- és kezelőszemélyzet helyzetének javítását. Ezt a szervezőbizottság is kívánta, ám a tanács elutasította. „A segéd- és kezelőszemélyzet anyagi helyzete fölötte szomorú, hogy ne mondjuk, tűrhetetlen — írta. — Magányos ember sem élhet meg Szegeden, csak nagy nélkülözések mellett, 5-600 forintból. [...] Az alárendelt hivatalnok munkássága nem kicsinylendő. Szorgalma, pontossága megtermi a városnak és közösségének gyümölcsét. Ezekért biztosítsuk neki legalább a mindennapi kenyeret, és ne engedjük oly kényszerhelyzet fejlődését, amely leszorítja a becsület útjáról.” Fizetésük egyébként összesen 78.253 forintra rúgott; a bizottság ehhez emelésként most csupán 4000 forintot igényelt; a szerző ennek megadásáért kardoskodott azon az áron is, hogy a város az ideiglenes napidíjasok fölvételét korlátozza.34

A törvényhatósági bizottság hatnapos rendkívüli közgyűlésen tárgyalta meg a szervezeti szabályrendelet módosítását. Az ellenzék elsősorban a közgyűlésre vonatkozó, politikai jelentőségű szakaszokat vitatta. Különösen nagy vitára adott okot az 1880-ban fölállított kilenc helyhatósági választókerület beosztása, valamint a mandátumoknak közöttük való elosztása. Börcsök Sándor, aki már 1881-ben indítványozta az újra való felosztást, ezúttal is megismételte indítványát, mivel „a 9-ik kerületet lakosságánál fogva aránytalanul több, majdnem háromszor annyi képviselő választásának joga illetné meg, mint a szervezeti szabály javasolt intézkedése szerint előírtak”. Vass Pál főjegyző ellene „az újjáépülő város lakosságának folytonos hullámzásával” érvelt. A két egykori „fehér cédulás”, most ellenzéki városatya — Szántó Le31A szegedi közigazgatás újjászervezése. SZN 1883. dec. 16.

32 A szervezeti szabályok. SZH 1884. febr. 15., 16., 17.

33 [ENYEDI Lukács]: E. L-cs: Az új szervezeti szabályzatról. SZN 1894. febr. 14.

34 [Enyedi Lukács] E. L...cs: Városi tisztviselőink javadalmazása. SZN 1884. febr. 17.

25