Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
XVIII. Rész. A városi tisztviselők és egyéb alkalmazottak hivatalos kiküldetési illetményei - XIX. Rész. Szeged szab. kir. város nyugdíj szabályrendelete
sebb volt, a 22. § 2. bekezdésében foglaltak alapján a beszámítható javadalmazás 24- 28, 8%-ában volt megállapítva. Díjnokok, illetve kisegítő szolgák özvegyének nyugdíja (7) A díjnokok, illetve kisegítő szolgák özvegyeinek nyugdíját az alábbi szabályok szerint kell megállapítani: I. Akinek özvegyi nyugdíjra való igénye 1925. július 1. előtt nyílt meg, vagy akiknek férje 1925. július 1. előtt helyeztetett nyugalomba, az 5100/1924. M.E. számú rendelethez csatolt 7. számú kimutatás 7., vagy 10. illetve 9. vagy 12. hasábjában felsorolt és 10 %-al felemelt összegek pengőre átszámított egyenértékét kapják nyugdíj címén (5100/1924. M.E. II. 11. pont, 7000/1925.M.E. 98. pont). II. Azok az özvegyek, akiknek férje tényleges szolgálatban 1925. július 1-től, 1927. október hó végéig terjedő időközben halt meg, vagy ebben az időközben helyeztetett nyugalomba, a 7000/1925.M.E. sz. rendelethez csatolt 27. számú kimutatás 5. illetve 7. hasábjában, illetve a 25. számú kimutatás 5. illetve 7. hasábjában felsorolt összegeknek pengőre átszámított egyenértékét kapják nyugdíj címén (7000/1925.M.E. 102. pont). III. Azok az özvegyek, akiknek férje az 1927. évi november hó 1-ét követő időben tényleges szolgálatban halt meg, illetőleg az 1927. évi november hó 1-ét követő időben helyeztetett nyugalomba és a nyugalomba helyezés után meghalt, a 9000/1927. M.E. számú rendelethez csatolt 35. számú, illetve 37. számú kimutatásban felsorolt összegeket kapják nyugdíj címén (9000/1927. M.E. 22. pont). (8) Azoknak a díjnokoknak, illetve kisegítő szolgáknak özvegyei, akiknek az özvegyi nyugdíjra való igényük 1925. július hó 1. előtt nyílt meg, ha 65-ik életévüket betöltötték, szintén a jelen § (7) bek. II. pont. alatt felsorolt nyugdíjösszegeket kapják (6670/1927. M.E. 4. pont). (9) Abban az esetben, ha a férjnek a nyugdíja, abból a körülményből kifolyólag, hogy a 65-ik életévét betöltötte, már szintén a 7000/1925. M.E. sz. rendelet szerint járó fizetés alapul vételével állapíttatott meg, akkor az utána maradt özvegy özvegyi nyugdíj címén tekintet nélkül arra, hogy az özvegy betöltötte e már a 65-ik életévét, vagy sem, szintén a jelen § (7) bek. II. pont alatt felsorolt nyugdíj összegeket kapja (6670/1927. M.E. 4. pont). (10) A fenti (8) és (9) bekezdésekben foglalt rendelkezések a 33. § 3. bekezdése 2. pontjában említett nő (elvált nő) ellátása szempontjából csak akkor nyerhetnek alkalmazást, ha az említett nő a 65. életévét már betöltötte (6670/1927. M.E. 4. pont). (11) A 33. § (3) bekezdésének 2. pontjában említett esetben, ha a volt férj halálakor igényjogosult özvegyet nem hagyott hátra, az egyébként igényjogosult elvált nő részére járó özvegyi nyugdíjat, tekintet nélkül annak a tartásdíjnak összegére, amelynek fizetésére a férj kötelezve volt, — az özvegyi nyugdíj címén különben járó ösz- szegnek az 50%-ában, ha pedig a volt férj halálakor igényjogosult özvegyet is hagyott hátra, ugyancsak tekintet nélkül annak a tartásdíjnak összegére, amelynek fizetésére a volt férj kötelezve volt, az igényjogosult özvegy részére járó özvegyi nyugdíjat, az özvegyi nyugdíj címén különben járó összegnek 60%-ában, az elvált nő, vagy esetleg elvált nők részére együttesen járó özvegyi nyugdíjat pedig az özvegyi nyugdíj címén járó összegnek 40%-ában kell megállapítani (5100/1924. M.E. II. 10. pont). 256
