Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)

Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)

9. Az 1881:2. számú határozattal módosult a rendőrségtől való fellebbezést tárgyaló 213. § is.

12-13. Változott a másodmérnök és a tiszti (fő)ügyész javadalmazása.

14. Az 1882:442. számú határozat a színházba gépészi állást szervezett.

A feladat második részét az képezte, hogy a bizottság tegyen javaslatot a szervezeti szabályzatnak törvény, más szabályrendelet, gyakorlat vagy a más irányban fejlődött helyi viszonyok alapján való változtatására.

A főjegyző módosítandónak vélte a közgyűlés tartására és tanácskozási rendjére vonatkozó szabályokat; még inkább a hivatali állások szervezésére és elnyerésére vonatkozó rendelkezéseket. Ez utóbbiakat illetően a közigazgatási tisztviselők minősítéséről, mai szóval: képesítéséről rendelkező 1883:1. tc.-t tartotta szem előtt. Emlékeztetett: 1872-ben a tanácsi ügyosztályokba azért szerveztek fogalmazói állásokat, hogy azokra „jogvégzett fiataljaink választassanak meg”. Mivel viszont a törvény nem igényelt a fogalmazóktól jog végzettséget, e célt immáron nem lehetett elérni. Úgy vélte, hogy ezután másodosztályú tanácsjegyzőkké kell a fogalmazókat minősíteni, akiktől így a jog- és államtudományi képesítés megkövetelhető lesz. Az osztályokban mellőzendőnek vélte az addig alkalmazott díjnokokat és írnokokat is; helyettük ösztöndíjas közigazgatási joggyakornokok beállítása mellett érvelt, akiknek szintén már meglévő vagy fél éven belül megszerzendő jogvégzettséggel kellett volna bírniuk. A polgármester fölruházhatta volna őket tanácsjegyzői címmel is. Ez esetben jegyzői teendőket is végezhettek volna. Közülük választották volna később a tanácsjegyzőket.

A szakhivataloknál a díjnoki státusok helyébe érettségizett fiatal pályázók részére számgyakomoki állást kívánt szerveztetni, akiktől egy éven belül az államszámviteli vizsga letételét követelte volna meg. Közülük kerültek volna ki majdan e hivatalok vezető tisztviselői is.

Mindezzel nem csupán a minősítési törvény rendelkezéseinek az alkalmazását kívánta elősegíteni, de biztos alapokra szerette volna helyezni a város jövendő közigazgatását is. Mint írta: „városi közigazgatásunk ezáltal nemcsak hivatalnoki kar, hanem egyszersmind oly intelligens testület lenne, amely a müveit társadalomban kiváló helyet biztosítana magának”.

Az ügyosztályok teendőit a tárgyak rokonsága szerint kívánta megállapítani; az ügyosztályi szinten intézendő ügyeket pedig úgy határozta meg, hogy a tanácsülés elé csakis a valóban fontos ügyek kerüljenek. Az illető hivatalfőnökök javaslatai alapján szinte minden szakhivatalt reformálni kívánt. A rendőrhatóság szervezetét illetően jelentős újítása volt például az, hogy a pusztai kapitányokat községi bíráskodási joggal kívánta fölruházni a tanyai lakosok kisebb polgári peres ügyeiben. Függelem címmel a tisztviselők szolgálati viszonyainak szabályozását is kimunkálta.

A jelentés harmadik része a fizetések módosítására — kevés esetben csökkentésére, leginkább emelésére — vonatkozó javaslatot tartalmazta.30

A Szegedi Napló vezércikkben üdvözölte Vass Pál főjegyző újítási javaslatait, amelyek a közigazgatás javítását és a tisztikar színvonalának emelését célozták. Nem állhatta viszont meg, hogy szóvá ne tegye: „A királyi biztosi uralom alatt elhalványult az alkotmányhoz, az önkormányzathoz való ragaszkodás fénye, és ami elhomályosí30 Vass PÁL: Az új szervezeti szabályzat. SZN 1883. dec. 13., 14.

24