Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
XVIII. Rész. A városi tisztviselők és egyéb alkalmazottak hivatalos kiküldetési illetményei - XIX. Rész. Szeged szab. kir. város nyugdíj szabályrendelete
d) akiket 35 évi vagy ennél több beszámítható szolgálati idő után helyeztek nyugalomba, a (3) bekezdés szerint alapul veendő lakáspénzösszegnek 90%-ában kell megállapítani (1934:1. te. 4. §). 6. A lakáspénz megállapításánál kizárólag a fentiekben meghatározott beszámítható szolgálati időt kell figyelembe venni. A nyugalomba helyezett tisztviselő és egyéb alkalmazottnak életkora és keresőképességének foka tehát nem jöhet figyelembe (1630/1934. M.E. 3. §). 7. A lakáspénzre jogosult azoknál a tisztviselőknél és egyéb alkalmazottaknál, akik a 25. § alapján a nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló beszámítható javadalmazás teljes összegével felérő nyugdíjban részesülnek, a lakáspénzt az 1934. évi május hó 1-től kezdve — tekintet nélkül beszámítható szolgálati idejükre — a fenti (1) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint a lakáspénz megállapításánál alapul veendő lakáspénzösszegnek 90%-ában kell megállapítani (1934: I. te. 4. §. 1630/1934. M.E. 3. §). 8. Ha az alkalmazott állásából kifolyólag tényleges szolgálatának tartama alatt természetben kapott lakást és nyugalomba helyezésének időpontjában ilyen lakásban lakott, részére a természetbeni lakásból kiköltözése napjától kezdve, annak a lakbér évnegyednek a végéig, amelyben a tényleges szolgálat alól felmentették (szolgálati viszonyát megszüntették), illetve az alkalmazott elhalálozása esetén az özvegye részére a természetbeni lakásból kiköltözése napjától kezdve, az elhalálozás napját követő lakbérévnegyed végéig, annak a lakáspénznek aránylagos részét (egy napra egy harmincad részt számítva) kell folyósítani, amely az ilyen alkalmazottat a tényleges szolgálat alatt utoljára megillette volna abban az esetben, ha nem lakott volna természetbeni lakásban. Ha a nyugdíjas illetve ennek elhalálozása esetén az özvegy a természetbeni lakásból annak a lakbérévnegyednek a letelte után költözik ki, amelyben a tényleges szolgálat alól felmentették (szolgálati viszonyát megszüntették), illetve amelyben férje elhalt, részére a kiköltözés napjától kezdve annak a lakbérévnegyednek végéig, amelyben a természetbeni lakásból kiköltözött a nyugdíjast megillető lakáspénznek aránylagos részét kell fizetni (1630/1934. M.E. 5.§). 9. Az ellátásban részesülő alkalmazott vagy özvegy csak egy címen kaphat lakáspénzt. Ha az alkalmazottnak, vagy az özvegynek többféle jogcímen van lakáspénzre igénye, részére csak a magasabb összegű lakáspénzt lehet fizetni, s a kisebb összegű lakáspénz fizetését be kell szüntetni (1934:1. te. 4. §). 10. Ha a nyugdíjasnak a vele közös háztartásban élő és tényleges szolgálatban álló vagy nyugdíjas házastársa is részesül a várostól, vagy az ellátás szempontjából a várossal viszonyosságban álló intézménytől (nyugdíjintézettől stb.) lakáspénzben, lakbérben, természetbeni lakásban) a részükre járó lakáspénzek közül csak a magasabb összegű lakáspénzt lehet teljes összegben fizetni, a kisebb összegű lakáspénznek pedig csak 50 %-a jár (1934:1. te. 4. §). 11. Természetbeni lakás esetén a lakáspénzben részesülő házastárs lakáspénzét kell a kisebb összegű lakáspénzre igényjogosult házastársat megillető lakáspénznek 50 %-ával csökkenteni (1630/1934. M.E. 10. §). 12. Az előző (10-11) bekezdés alá eső nyugdíjas, illetve özvegy (elvált nő) köteles a különböző jogcímen illetve a vele közös háztartásban élő és tényleges szolgálatban álló vagy nyugdíjas házastársa által élvezett lakáspénz összegeket az említett körülmény bekövetkezésétől számított 15 nap alatt a számfejtő hivatalnak bejelenteni. 247
