Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)

Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)

erdejében 30 hold kaszálót kapott. Ezeknek „maguk a pusztázók által betakarítandó fütermése a kitelepített és [az] időnként külterületi szolgálatra kirendelt lovas rendőrök lovai élelmezésére” volt fordítandó. Ezen túl kizárólag a kitelepülő rendőrök részére megszavaztak még egy-egy hold veteményes földnek évi tíz forintért való bérlési jogát, valamint tüzelőnek — fűtésre és főzésre — személyenként 250 kéve „lágy rozsét”. Úgy számították, hogy a kitelepülés évi 15 000 forintjába kerül a városnak. Ennek állami támogatásként való folyósítását kérték a belügyminisztertől. (Hogy megadta-e, nem akadtam nyomára.) Figyelemre méltó az indoklás azon momentuma, mely szerint a gr. Ráday Gedeon-féle királybiztosság 1872. október 31-i felszámolásával a Városra hárul a külterületi személy- és vagyonbiztonság fenntartásának teljes súlya, ennek jelentősége pedig — miként a királybiztosságé — túlnő Szeged 14 négyzetmérföldnyi határán, ahol egyébként ekkor már 26 000-en éltek; ez pedig több volt, mint a teljes lakosság harmada.

Taschler József rendőrkapitány a tanács közbejöttével (1872:13.888.) 1872:474. számon tett jelentést a belterületi „személy és vagyonbátorság” [biztonság!] fönntartásáról. Rámutatva arra, hogy most már mind a négy városrészi rendbiztos mellett 8- 8, összesen tehát 32 rendőr működik, közülük azonban csak 16-nak van jó fegyvere (revolvere), indítványozta a többiek fölfegyverzését is.

Bemutatta az ekkor még fennálló utcakapitányságok és az azokat összefogó tizedek célszerűbb beosztását, ez utóbbiak szaporítását célzó tervezetét is, mert azokban még éjjeliőröket (baktereket) is kívánt fölfogadni a háztulajdonosok és a lakók kontójára. A javaslat szerint az előbbiek 20, az utóbbiak pedig 10 krajcárt fizettek volna éjszakánként.

A rendőrség teljes felfegyverzését a közgyűlés egykönnyen elfogadta, az éjjeliőrséggel kapcsolatban azonban új javaslatok is fölmerültek. Voltak, akik a befolyó pénzből inkább a rendőri létszámot szaporították volna, míg mások közvetlenül az őket felfogadó rendőrkapitány alá rendelendőnek vélték a baktereket, megint mások az éjjeli őrjáratokra „az erre vállalkozó hajlandó helybeli önkéntes tűzoltó egyleti tagok”-at szerették volna fölkéretni. Mivel eltértek a vélemények, a közgyűlés a rendőrkapitány vezetésével különbizottságot küldött ki megvizsgálásukra és összeegyeztetésükre."

Végül is kétesztendős késedelemmel a közgyűlés e bizottság véleménye alapján 1874. szeptember 27-én határozott „egy városi tűzoltó kar s ezzel együtt az éjjeli rendőrség” felállításáról11 12, fedezet híján azonban nem tudta kivinni határozatát, melyben négy városrészi tűzőr-tanya is szerepelt. Az éjjeliőri feladatokat is ellátó városi tűzőrséget provizórikusán ezért két meglévő épületben — a felsővárosi városmajorban és a Gácsér utcai városi házban — helyezték el.

A városi tűzoltóságra vonatkozó rendszabályt 1875. március 15-én és 17-én fogadta el a közgyűlés.13 A fölállításához szükségelt 14 000 forintot a 16 810 lakószobára kivetett évi 84 (havi 7) krajcár tűzoltási járulékkal kívánták fedezni. A tűzoltó személyzet 32 tagból állt. A tűzoltók életkora 20-40 között lehetett. Mindegyik egyenruhával, síppal, csákánnyal, az éjjeli rendőri szolgálatra pedig minden második tűzoltó revolverrel lett fölszerelve. Az éjjeli őrséget a négy városrész kisebb körzetei11 Kj. 1872:474., vö. 444.

12 Kj. 1874:485.

13 Kj. 1875:84., 99.

16