Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)
lebbezések előadója volna, rámutatva arra, hogy ez a szabályok szerint a IV. (jogi) ügyosztályt vezető tanácsnok hatáskörébe tartozik. Az igazgatásrendészeti feladatoknak a tanácsnoki minőségben eljáró rendőrkapitányra való ruházását azért vélte szükségesnek, mert a kapitány rendőrfőnöki minőségben rendelkezett végrehajtó közegekkel, így ezeknek az igazgatási ügyeknek az átruházása más ügyosztályra nem lett volna egyéb, mint „egy másik rendőri hivatalinak], illetőleg osztálynak [a] fölállítása”, az ügyek elintézésének késleltetése, amennyiben e külön osztály ügyeinek elintézésében mégiscsak „a rendőri közegekkel rendelkező kapitányhoz leendne kénytelen tetemes idő vesztéssel fordulni”. A közgyűlési jegyzőkönyvből kitűnően a belügyminiszter a rendőrkapitányt teljesen függetleníteni akarta a polgármestertől. Ez ugyancsak nem volt elfogadható, mivel ellentmondott volna a municipális törvénynek. Annak szellemében ugyanis „a közigazgatás és közrendtartás [...] fonal szálainak [...] egy kézben kell összpontosulniok, tekintve, hogy a polgármester a hozzá intézett kormányrendeletek foganatosításáért felelős, azok végrehajtásában a rendőrkapitánnyal, mint alattas közeggel nem rendelkezhetnék, a kormány irányában a rá háruló felelősség részéről elvállalhatása és viselése lehetetlenné téve lennék”. A rendőrkapitánynak a tanácstól való függetlenítése a statútum (és a törvény) szellemébe ütközne „anélkül, hogy ezt akár szükség[gel], akár célszerűséggel indokolni lehetne”.8 Végül a miniszter sem tehetett mást: jóváhagyta a szegedi rendőrkapitány kettős: rendőri és közigazgatási hatáskörét.9 A rendőrséget illetően 1872-ben még egy fontos törvényhatósági bizottsági határozat született: a pusztai lovas rendőrség egy részének egy-egy pusztai alkapitány vezetése alatt való kitelepítéséről. Már az előző közgyűlés hozott erről határozatot (1871:228.), melynek végrehajtását az 1872. január 11-i közgyűlés szorgalmazta a rendőrkapitánynál (1872:77/3.). A tényleges kitelepítést szolgáló közgyűlési döntés augusztus 25-én, a pusztai rendőrség szabályzata október 7-én nyert elfogadást.10 A pusztai alkapitányok a rendőri feladatokon túl egyszerű, ám a tanyai lakosság számára nagyon fontos — később részletezendő — közigazgatási hatáskört is kaptak. Hasonló hatáskörben már korábban is eljártak, a különbség „csupán” az volt, hogy ezután nem csak ki-kirándultak területükre, hanem ott is éltek. Igaz, egyelőre csak bérelt szállásuk volt, mert a Magyar János városi mérnök által tervezett rendőrlaktanyák túl sokba, egyenként 11 856 ft 67 krajcárba kerültek volna. Inkább bérbe vett a város két nagyobb tanyát; az alsó részen Rieger János csorvai tanyáját, amely „három külön födél alatt” 5 szobát, 3 konyhát, pincét, 12 lóra való istállót, kamarát, „kotsi és nyitott színt”, „öt egymástól elkülönített padlást” foglalt magában, a felső részen pedig Adler Lajos tanyáját, mely kedvező központi helyen feküdt, és 4 szobát, 2 konyhát, 12 lóra való istállót, 2 kamarát, „egy börtönnek használható helyiséget és padlást” számlált. A bérleti összeg évente 500 és 400 forintra rúgott. Az alkapitányok mellé az előbbibe hat, az utóbbiban négy pásztázót lehetett kitelepíteni. Mivel a pusztázók fizetése csekély volt (250 ft és 120 ft lótartási általány), a közgyűlési határozat nyomán all alsórészi pusztázó „a város ásotthalmi erdejében lévő Sebő-féle kaszálót” (35 hold), a felső részi 8 pusztázó pedig a város csengelei 8 Kj.1872:88. 9 Kj. 1872:173. 10 Ki. 1872:313., 443. 15
