Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Szervezés és szervezet. A Város intézménytörténetéből (1872-1918)
„Ha a közgyűlés valamely tagja a rendet zavarja, az elnök név szerint rendre utasítja; ha az illető a rendzavarást folytatja, a közgyűlés intézkedik.” Tóth Vilmos belügyminiszter leiratában figyelmeztette a közgyűlést: ez „nem állhat meg”, mivel a köztörvényhatósági törvény 45. §-ának (2) bekezdése szerint „a tanácskozási rend- és csendszabályok fen[n]tartása felett kizárólag az elnök [ti. a főispán] őrködik”. A Magyar János elnökölte bizottság nyomán ezt azzal magyarázta a hozzá ragaszkodó törvényhatósági bizottság, hogy „a szóban forgó esetnél a közgyűlés már az elnöki tekintélynek kívánt segítségére jönni, s legkevésbé sem forog fenn az iránti szándék, hogy az elnöknek [...] törvényes köre sértessék”. Az elnök a többség akarata ellen a közgyűlést el nem oszlathatja, ha mégis azt tenné — hangzott a 25. § —, úgy „helyettese [ti. a polgármester vagy annak helyettese] elnöklete alatt folytatandó”. A belügyminiszter ezt sem hagyta szó nélkül; amint írta: ez „egyáltalán fen[n] nem tartható, mert a törvény 45. §-ának első bekezdése szerint a gyűlést az elnök zárja be, s ennél fogva azt ugyanő a fön[n]forgó körülményekhez képest el is oszlathatja”. Magyar Jánosék igyekeztek menteni a menthetőt. Annak hangsúlyozásával, hogy a törvény által említett bezárás és eloszlatás között különbség van, s „a bezárás értelméből levont következtetés — törvénymagyarázat”, amely nem állja meg a helyét, nem ragaszkodtak feltétlenül az eredeti szövegezéshez, hanem emígyen módosították a 25 §-t: „ha az elnök a közgyűlést valamely felmerült viszály miatt, vagy bármi okból idő előtt eloszlatná, tartozik azt 8 nap alatt újból ösz- szehívni”. Mindhiába, mert „a miniszter helyett” Zeyk Károly államtitkár az 1870: XLII. tc.- re hivatkozva elutasította mind a két közgyűlési fönntartást. Mindkettő sértette ugyanis az elnöklő főispán jogait, amit pedig a kormány nem engedhetett meg. A 16. §-t illetően ismételten hangoztatta: a rendfenntartás az elnök kötelessége; a közgyűlés pedig a törvény 50. §-a értelmében széksértési végzést hozhat a tanácskozás méltóságát vagy egyes tagtársait sértő törvényhatósági bizottsági taggal szemben. A közgyűlés 8 napon belüli újbóli összehívása szintén a törvényt (42. §) sérti, az ugyanis rendelkezik a rendkívüli közgyűlésnek a főispán vagy a polgármester által való összehívásról. Végül a közgyűlés kénytelen volt elejteni mind a két, saját helyzetének erősítését célzó szakaszt.7 A város legfontosabb közigazgatási szerve a statútum szerint a tanács lett; első fokú kompetenciájába tartozott minden olyan ügy, amely sem közgyűlési, sem árvaszéki vagy egyedi szervi — polgármesteri, rendőr (fő)kapitányi — hatáskörbe nem esett, a rendőr (fő)kapitánytól fellebbezett ügyekben pedig másodfokon határozott. Elnöke a polgármester, akadályoztatása esetén pedig a vármegyék alispáni helyettesének megfelelően a főjegyző volt; szavazati jogú tagjai rajtuk kívül a rend- őr(fő)kapitány és négy tanácsnok voltak. A tanácsnokok vezették a tanácsi ügyosztályokat, amelyek a szervezés időpontjában a következők voltak: I. háztartási, II. rendőri, III. pénzügyi, 7 Ki. 1873:52., 227. 13
