Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)
Önkormányzat és rendőrség. Adalékok a szegedi rendészeti szervezet dualizmus kori történetéhez (1872–1918)
lakosság kevésbé változik, s csupán természetes szaporodással, nem pedig beköltözéssel (is) növekszik. E tanácsi előterjesztések nyomán a közgyűlés 1910. január 5-én (1910) 1911:733. számon módosította a szervezeti szabályzatot, s egyben kimondta, hogy mivel a bejelentőhivatal fölállítását úgyis összeírásnak kell megelőznie, a lakosság fölösleges zaklatásának elkerülésére ezt az 1911. január elején esedékes népszámlálással érdemes összekötni. Az 1910:734. sz. határozat pedig módosítva az 1908:555. alaphatározatot, megszüntette a külterületi lakosok bejelentési kötelezettségét. Bár a Szegedi Napló ez év nyarán már azt is tudni vélte, milyenek lesznek a bejelentő személyi kartonjai38, a bejelentési statútum jóváhagyása egyre késett. A csak 1910. június 24-én fölterjesztett 1910:734. sz. határozatra végül december 17-én adott 102. 458/1910/V-a. számon elutasító választ a Belügyminisztérium. Eszerint az 1879:XXVIII. te. 23. §-a a belügyminisztert hatalmazza föl arra, hogy a törvényben körülírt bejelentési kötelezettséget esetről esetre a törvényhatósági jogú és más nagyobb városokban bevezesse, azt tehát helyhatóságilag intézményesíteni nem lehet; a törvényhatóságot csupán a hivatal szervezetének és ügykezelésének szabályrendeleti megállapítása illeti meg. Fölszólította tehát a várost: tegyen jelentést arról, hogy az említett törvényben körülírt bejelentési kötelezettséget a helyi viszonyoknak megfelelő milyen módosítással kívánja bevezetni; ezek azonban a törvény lényeges rendelkezéseivel ellentétben nem állhatnak. Somogyi Szilveszter ezzel szemben azt az álláspontot képviselte, hogy az említett törvényhely nem teszi a belügyminiszter kizárólagos jogává a bejelentés intézmények bevezetését az említett városokban. Ezzel a törvényhatóság is élhet, legalábbis kezdeményezheti.39 Elfogadta ezt az álláspontot az 1911. január 27-i közgyűlés is (1911:41.), amely — hivatkozván statutumalkotási jogára (1886:XXI. te. 2. §.) s az e körben a törvény szabta belügyminiszteri felügyelet lehetőségére — az időközben lezajlott népszámlálás elmúltán szükséges módosítást a 13. §-ba beiktatva, ismét kérte bejelentési szabályrendeletének jóváhagyását. Az ügy nem akarván haladni, a Szegedi Napló 1912. május 5-én kifejezetten fölhívta Lázár György polgármestert: "igen helyesen tenné és a város érdekében lévő lenne, ha a bejelentőhivatal jóváhagyásának kisürgetésére is fordítana egy kis időt".40 A tanács 46 851/1912. számon terjesztette az 1912. november 27-i közgyűlés elé a Belügyminisztérium november 5-én kelt, 151 549/1912. sz. válaszát, melyben tévesnek minősítette az 1911:41. sz. közgyűlési határozatban az 1879:XXVIII. te. 23. §- ának értelmezésére vonatkozóan kinyilvánított álláspontot, s ismételten fölhívta a Várost: kezdeményezze nála az említett törvény hatályának kiterjesztését rá; jelezze azokat az eseteket, amelyekben el akar térni a fővárosi bejelentési rendszertől. A közgyűlés a tanács javaslatára 1912:694. számon arra kérte a minisztériumot, hogy a bejelentési kötelezettséget csak a város belterületére terjessze ki. A tanács említett határozatában a már korábban elfogadott, de jóvá nem hagyott szabályrendeletek alapján további különlegességeket is megfogalmazott, s mindezeket 1913. április 18- án 23957/1913/III.a. számon a miniszter helyett Jakabffy államtitkár is elfogadta. A fölterjesztésnek a válasszal megegyező 2. pontja kimondta, hogy Szegeden a "beje38 Milyen lesz a bejelentő? SZN 1910. júl. 22. 39 A szegedi bejelentő hivatal. SZN 1900. jan. 18. 40 Szeged két fontos ügye. SZN 1912. máj. 24. 114
