Ruszoly József: Szeged szabad királyi város törvényhatósága 1872–1944. Tanulmányok és forrásközlés - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 35. (Szeged, 2004)

Önkormányzat és rendőrség. Adalékok a szegedi rendészeti szervezet dualizmus kori történetéhez (1872–1918)

közigazgatási kisegítő munkára, pl. kézbesítésre alkalmazni.31 A világháború ezt is levette a napirendről; az ügy — egy elkészült törvényjavaslatról való híradás alakjában — 1918-ban még fölbukkant ugyan, megvalósítására azonban a Horthy-korszakra (1919) maradt.32

5. Ki gondolta volna, hogy a Víz után bevezetett, de anyagiak híján valószínűleg hamar abbahagyott bejelentkezési rendszer megvalósítását, a lakásváltozásokat nyilvántartó bejelentési hivatal fölállításának tervét a nemrég kiadott emlékírásáról ismert Kováts István (1822-1902) építőmester már 1886-ban kidolgozta. Bár szerinte az erre a célra alkalmazandó két hivatalnok bérét, valamint az intézmény egyéb fönntartási költségeit a bejelentési díjakból egykönnyen lehetett volna fedezni, javaslata sokáig csupán terv maradt.33 Cserő Ede 1894-ben a rendőrség nélkülözhetetlen elemének tartva a bejelentőhivatalt, úgy vélekedett, hogy fölállítását a szegényügy kapcsán a város egyszer már tervezte, ám a Belügyminisztériumban felejtették (!?) a tervezetet...34 1900 októberében a Szegedi Híradó arról tudósított, hogy Széli Kálmán belügyminiszter állítólag elrendelte a nagyobb városokban a bejelentési rendszer bevezetését; a szegedi bejelentőhivatal ügye azonban tovább halasztódott.35

Végül 1908-ban szánta rá magát Somogyi Szilveszter főkapitány, hogy a fővárosban, Pozsonyban, Aradon, Debrecenben és más városokban tett tanulmányútja nyomán — ezekben ugyanis már volt bejelentőhivatal — szabályrendelet-tervezetet dolgozzon ki. Ezt elsőként a törvényhatósági bizottság jogi bizottsága vitatott meg 1908. június 23-án. E bizottság Dobay Gyula észrevételei alapján csak kisebb, stiláris módosításokat tett. A tervezet a bejelentési kötelezettséget mind a bel-, mind a külterületre kiterjesztette; mindenkire, aki legalább 24 órát töltött Szegeden, kivéve a közös hadseregbeli katonákat, honvédeket és csendőröket, ám szállásadóik őket is kötelesek voltak bejelenteni.36

Az október 2-i közgyűlés 1908:555. számon, a tanács 34 877/1908. sz. javaslatára, Dobay Gyula módosításával, el is fogadta a rendőri bejelentési kötelezettségről szóló szabályrendeletét, hivatal személyzetét és szervezetét a módosítandó városi szervezeti szabályzatra hagyta.

Ez utóbbi kérdéseket több mint egy év múlva (!), az 1909. október 15-i szervező bizottsági ülés tárgyalta meg. Noha a bejelentési kötelezettségről a közgyűlés már határozott, a bizottság többsége elvileg nem pártolta a rendőrség keretében új, bejelentőhivatal fölállítását. Somogyi Szilveszter főkapitány mint az ügy előadója hivatal- vezetőként újabb rendőr alkapitányi állás szervezését javasolta, mellé 4 írnoknak, 6 nyugdíjasnak, 2 kézbesítőnek és 1 hivatalszolgának alkalmazását tartotta szükségesnek. Az összes tervezett évi kiadás 14.423,60 koronára (K) rúgott, amelyből 5090 K dologi jellegű volt; ehhez járult még a kibérlendő helyiségek bére, amellyel együtt mintegy 21 000 K lett volna az évi teljes kiadás. Mindez a főkapitány szerint elsősorban a jobb közbiztonság érdekében.

31 Ha államosítják a rendőrséget. Délmagyarország [DM] 1913. ápr. 18.

32 A rendőrség államosítása. SZN 1918. júl. 11.

33 Újdonságok. Bejelentési hivatal Szegeden. SZN 1886. márc. 6.

34 CSERŐ Ede: A szegedi rendőrség. SZH 1984. máj. 24.

35 Bejelentő hivatal Szegeden. SZH 1900. okt. 20.; A szegedi bejelentő hivatal. SZH 1900. dec. 19.

36 A bejelentő hivatal. SZN 1908. júl. 24.

112