Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Kiegyenlített helyzet a politikai küzdőtéren
egy 11 ezren fizettek tagdíjat. A párthoz kapcsolódó MNDSZ-ben mintegy 1250 nő, a Madisz-ban csak 355 fiatal tevékenykedett. (Ekkor már minden pártnak volt külön női és ifjúsági szervezete.) A városban kialakult politikai helyzetet a következőképpen jellemezte: „Jól tudjuk valamennyien, hogy a magyar demokrácia döntő kérdése a magyar munkásosztály egysége. Az elmúlt hónapokban itt Szegeden a szociáldemokrata testvérpártunkkal tovább épült a barátság és az együttműködés. Vannak sokan, akik azt állítják, hogy szociáldemokrata testvérpártunk csak nyilatkozatokban hajlandó velünk együttműködni, de amikor konkrét problémák megoldására kerül sor, akkor visszahúzódik és elzárkózik az együttműködés elmélyítésétől. Kétségtelen, hogy itt, Szegeden a szociáldemokrata testvérpártunk elvi meggyőződését a munkásegységről még sok vonatkozásban nem vitte át a gyakorlatba. Meg kell azonban állapítani azt, hogy ezért a helyzetért minket is terhel felelősség. Mindezideig átfogó, minden problémára kiterjedő megbeszélést nem kezdeményeztünk a szociáldemokrata testvérpárttal. Alkalomadtán és időnként konkrét kérdéseket megtárgyaltunk, mindez azonban rendszertelenül történt. Az összekötő bizottság nem működik. A törvényhatósági bizottság és környékén a képviselőtestületi frakciók közös megbeszélésre nem ültek össze. Sem a szociáldemokrata, sem a kommunista lapok szerkesztői, szerkesztőségi tagjai közösen nem foglalkoztak a különleges szegedi és Szeged környéki helyzet megbeszélésével. így csak kis mértékben lehet csodálkozni azon, hogy a szociáldemokrata párt, amikor pl. a Berey-ügyben való közös kiállásra hivatott fel pártunk által, visszahúzódott, és nem vett részt ezen jobboldali kalandor és társasága leleplezésében. így az egész akció csak a kommunista párt akciójává szűkült, a szociáldemokrata párt hallgatását, érdektelenségét ebben az ügyben a Független Kisgazdapárt jobbszámya minden bizonnyal úgy könyvelte el, mint olyan magatartást, amelyikről Bereyre előny származott. Mindezeken az állapotokon, amelyeket úgy lehetne jellemezni, hogy a készség az állandó együttműködésre és szoros közeledésre mindkét félben megvan ugyan, de egyik sem szorgalmazza, hogy valósággá váljék. Ezen változtatni kell”. A szociáldemokrata párttal való együttműködés tehát még sok kívánnivalót hagyott maga után. Azon nem lehetett csodálkozni, hogy a szociáldemokraták a Berey Géza újságíró elleni politikailag jórészt indokolatlan hecckampányban nem vettek részt. A parasztpártról ezeket mondotta Zöld Sándor: „A Baloldali Blokk harmadik pártja, a Nemzeti Parasztpárt Szegeden egy eléggé befolyás nélküli és zavaros ideológiát hirdető szűk társaság. A múlt évi választásokból azt a tanulságot vonták le, hogy a parasztpárt helyi vezetősége arra gondol, hogy ezt a munkát, szervezési és agitációs munkát, amelyet pártjuk növelése és befolyásának terjedése érdekében el kellene végezniök, pótolhatják holmi kommunistaellenes megnyilvánulásokkal”. Ez elég furcsa és bizonyára eltúlzott vélemény volt egy szövetséges pártról. Valószínűleg ebben is megmutatkozott az, hogy a kommunistákat ért minden bírálatot kommunistaellenesnek minősítettek. A helyi kisgazdapárti szervezet helyzetéről a következőket állapította meg: „Kétségtelen, hogy a szabadságpárt zászlóbontása elé nagy nyugtalansággal tekintenek a 98