Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Kiegyenlített helyzet a politikai küzdőtéren
Független Kisgazdapártban lévő, demokratikusnak nevezhető elemek. Egyáltalán nem tartják kizártnak, hogy a szabadságpárt szegedi és Szeged környéki munkája következtében a Független Kisgazdapárt befolyása közel 60%-kal fog csökkenni. Nem valószínű, hogy a reakciós Pfeiffer Zoltánnak a héten tett szegedi látogatása garantálná a Független Kisgazdapárt befolyásának megmaradását annak ellenére, hogy a reakciós Pfeiffer Zoltán biztosítani igyekezett a szabadságpárt felé orientálódókat arról, hogy céljaikat a Független Kisgazdapártban is elérhetik”. Tehát maguk a kisgazdapártiak is úgy ítélték meg, hogy a szerveződő szabadság- párt támogatóik mintegy 60%-át el tudja vonni tőlük. Ezzel a kommunista vezetők is egyetértettek, mégis tovább folytatták az ellenzékbe szorított helyi kisgazdapárti szervezet elleni támadásaikat. Zöld Sándor a beszámolójában a továbbiakban akaratlanul elismerte, hogy a kisgazdapárt elleni állandó kommunista támadás, agresszív fellépés félelmet keltett a kisgazdapárt tagjaiban és támogatóiban. Ezt mondotta: „A falvakban és itt, a városban is szívósan arra kell törekednünk, hogy a Független Kisgazdapárt demokratikusnak nevezhető polgári és paraszti elemeit a Baloldali Blokkhoz, illetőleg a kommunista párthoz közel hozzuk. Számtalan lehetőség van arra, hogy konkrét esetekben és a konkrét esetek sorozatán keresztül meggyőzzük őket arról, hogy a kommunistáktól való félelmük alaptalan és indokolatlan, és arról, hogy a reakciós jobboldallal kötött szövetségük és a rájuk való támaszkodás magát a Független Kisgazdapártot dönti romlásba”.114 Annak nem sok esélye volt, hogy a kommunisták meg tudták volna győzni a kisgazdapárt helyi vezetőit, tagjait a velük való együttműködésről, mikor a pártjuk elleni kommunista vádaskodások tovább folytatódtak. Tovább folyt a vita a két párt, illetve lapjaik, a Délmagyarország és a Szegedi Kis Újság között. Végül Berey Gézát elbocsájtották a kisgazdapárti laptól. A kisgazdapárt helyi szervezete a parasztság gondjainak megoldásáért emelt szót. Most már bírálta volt szegedi elnökét, Nagyiván János nemzetgyűlési képviselőt, aki a szegedi tanyavilágban a szabadságpártot szervezte. A kommunista párt a drágaság, a feketézők, az árdrágítók elleni harcot állította előtérbe politikai tevékenysége során. E harc vezetésére december elején széleskörű bizottságot hoztak létre, amelyben helyet kaptak a szakszervezetek, a baloldali pártok, a kisiparosok és kiskereskedők szervezeteinek, a kommunista párthoz kapcsolódó MNDSZ és Madisz képviselői. A kisgazdapárt nem képviseltette magát és nem értett egyet a december 14-ére hirdetett tüntetéssel sem. A vezetőség külön határozatban szögezte le, hogy egyetért a feketézők, az árdrágítók elleni harccal, de az utcai tüntetésekkel nem, mert nem célravezetőek. A tüntetést december 14-én szombaton a baloldali pártok követelésére mégi megtartották, ami incidens nélkül zajlott le.115 December elején Valentiny Ágoston is támogatta és aláírta az ún. Peyer-mcmo- randumot, amely élesen támadta a szociáldemokrata párt addig követett politikáját, annak gyökeres megváltoztatását követelte és kiállt a demokrácia alapelvei mellett. Az MSZDP országos vezetősége élesen elítélte és helytelenítette Peyerék eljárását, de nem zárta ki őket a pártból. Valentiny korábban bekövetkezett háttérbe szorítása 99
