Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Kiegyenlített helyzet a politikai küzdőtéren
felgyűlő kisnyilasok milyen veszélyt jelentenek [...] Rossz taktika hát mindig csak egyetlen pártot, a Kisgazdapártot támadni, reakciós elemek miatt. A kisgazdapárti tábor zömét a paraszti milliók teszik, akik józan és politikailag tiszták tudtak maradni akkor is, amikor a városi kispolgárság és munkásság jelentős része behódolt (a nyilas) korszellemnek”. Szeptember elején a városi törvényhatósági közgyűlésen a kisgazdapártiak felemelték a szavukat a magántulajdon védelmében, ellenezték azokat a kommunista javaslatokat, amelyek még a kéményseprőket is „államosítani” akarták. Szeptember 21-22-én Szent Gellért püspök jubileuma alkalmából kétnapos ünnepséget tartottak a városban, amelyen részt vett Mindszenty József hercegprímás is. A piarista gimnázium udvarán Czapik Gyula egri érsek mellett ő is rövid beszédet mondott, de nem szólt politikai kérdésekről. A Szegedi Kis Újság szeptember 29-én közölte Kovács Bélának a kisgazdapárt országos főtitkárának egészoldalas nagy vezércikkét, amelyben visszautasította a baloldali pártok részéről a kisgazdapártot ért bírálatokat. Cikkének címe és fő mondanivalója az volt, hogy nélkülük, a kisgazdapárt nélkül nincs demokrácia. Végül ezt írta: „Öklök mutogatásával, fenyegetésekkel nem lehet megváltoztatni azt a bizonyos »szerencsétlenül ostoba paralamenti aritmetikát«, de minket se lehet letéríteni arról az útról, amelyet a magyar nép akarata jelölt ki számunkra.” Az MKP III. kongresszusa határozatainak érvényesítése érdekében a helyi kommunisták a korábbinál is keményebb támadást indítottak a kisgazdapárt ellen. A Délmagyarország október 9-i cikke a következőket állapította meg: „A Kisgazdapárt vezetése [...] - s ez különösen áll szegedi viszonylatban-teljesen kicsúszott a dolgozó parasztok kezéből [...] A szegedi Kisgazdapárt vezető kádereit dolgozó parasztok helyett B-listázott katonatisztek, levitézlett altábomagyok, földbirtokos ügyvédek és földet vesztett birtokosok, nagymalom-tulajdonosok, paprika-nagykereskedők és a lumpenburzsoázia tipikus képviselői alkotják”. A cikk a régi vádakat foglalta össze. A „levitézlett altábomagyok” kifejezés Shvoy Kálmánra vonatkozott. A párt helyi elnöke viszont Török Ferenc gazdálkodó volt, akit nem lehetett volt nagybirtokosnak tekinteni. Új kategóriaként a „lumpenburzsoázia” kifejezést használták, ami teljesen új momentum volt a kommunista támadások sorozatában. November elején a nagyszegedi pártbizottság titkárává a debreceni származású, kommunista értelmiségi Zöld Sándort választották. Az országos kommunista vezetőség bizonyára nem volt elégedett a szegedi kommunisták tevékenységével, s főleg azzal nem, hogy az értelmiség, a városi középrétegek körében nem sikerült növelni a párt politikai befolyását. Ezért bízták meg a nagyszegedi pártbizottság vezetésével Zöld Sándort. Abban bíztak, hogy ő értelmiségi lévén jobban szót tud érteni az értelmiségiekkel, a városi középrétegek képviselőivel. A november 24-én tartott kongresszus utáni nagyszegedi pártértekezleten már Zöld Sándor értékelte beszámolójában a szegedi pártszervezetek eredményeit és hibáit, fogyatékosságait. Elmondta, hogy augusztus óta növekedett helyileg a párt taglétszáma, de a tagdíjat fizetők aránya 41,4%-ról 32,4%-ra csökkent. A városban a szakszervezetek taglétszáma 23 ezer körül mozgott, akik közül azonban csak mint97
