Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Kiegyenlített helyzet a politikai küzdőtéren
terv lényegét a következőként foglalta össze: „E terv lényege a legszigorúbb takarékoskodás, elsősorban az állami pénzgazdálkodás terén. Szigorú ellenőrzés alá kell vonni a nagybankokat, beleértve a Nemzeti Bankot is. Az annak idején a Darányi-kormány által az ún. győri program keretében a nagyiparnak adott nemzeti ajándékokat jó, béke-aranypengőben vissza kell venni. Ha pedig nem tudják visz- szafízetni, akkor a vállalatokból részesedést kell követelni az állam számára ennek arányában. Véget kell vetni annak a manővernek, amelyet a nagytőke abban az irányban folytat, hogy a magyar iparvállalatokat a külföldi nagytőke kezébe átjátssza. Követelni kell, hogy a kormány rendelje el az összes részvények bemutatását, lebélyegzését, a 10% részvényadó lerovását, hogy a részvények csakis magyar állampolgár tulajdonában lehetnek. Át kell térni minden vonalon a kötött gazdálkodásra, mert csak ez vezethet célra. A párt szanálási terve magában foglalja azt a követelést is, hogy a magyar nehézipart vegyék állami kezelésbe. Ez lényegében néhány mamutüzemet érint. A szanálási terv követeli továbbá a túlméretezett és reakciósoktól hemzsegő államapparátusnak az 1938. évi létszám alá való csökkentését. Ez 40-50%-os létszámapasztást jelent." E terv egyes elemei szükségesek voltak, hiszen a vágtató infláció az ország gazdasági életét csőddel fenyegette. Tehát a gazdasági, pénzügyi élet fő posztjain az állami befolyás érvényesítésére volt szükség. Ugyanakkor a nagytőke ellen meghirdetett harc a proletárdiktatúra irányába való fejlődést rejtette magában. Annál is inkább, mert az említett gazdasági célok elérését szolgáló politikai akcióprogram nem a demokratikus intézményrendszer további kiépítését szolgálta, hanem éppen ellenkezőleg: az antidemokratikus formák alkalmazásával járt együtt. Nem esett szó például az önkormányzati, a községi, városi, megyei törvényhatósági választások megtartásáról, holott korábban a kommunista párt programjában is fontos helyet foglalt el, és minden párt általános követelése volt. A nemzetgyűlési választások után ezzel vált volna valóra a fő demokratikus intézmények, a demokratikus állam központi és helyi hatalmi szerveinek kiépítése. A fővárosi törvényhatósági választásoknak a kommunista párt számára kellemetlen eredményei miatt a párt vezetői mereven elzárkóztak az önkormányzati választások előkészítésétől, megtartásától. Révai a kommunista párt politikai akcióprogramjáról a következőket mondotta: „Ha a reakció a harcot a demokrácia ellen ki akarja vinni az utcára, akkor összpontosítani fogjuk erőinket. A harc most kezdődött, nagy küzdelmekre van kilátás [...] Hogy a szanálási tervünket végrehajthassuk, tömegharcra van szükség. A tömegharcnak amióta munkásmozgalom van, sokféle fegyverét ismerjük. Ha szükséges, valamennyi fegyvert igénybe vesszük. A meginduló harcban a legfontosabb feladata demokráciánknak, hogy mozgósítsa, új életre keltse a népi szerveket, a nemzeti bizottságokat, földigénylő biztottságokat, termelési bizottságokat, üzemi bizottságokat stb. [...] Meg kell szervezni a demokrácia balszámyának az ellentámadást a gazdasági és politikai reakció ellen. Ezt azonban a kommunista párt egymagában nem tudja elvégezni, e harcból mindkét munkáspártnak ki kell vennie részét, és ennek érdekében a munkás-paraszt 85
