Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)

Kiegyenlített helyzet a politikai küzdőtéren

magyarokból és finom európaiakból a reakciónak egyetlen masszív tábora kovácso- lódik össze, a kommunistáktól való félelem közös érzelmének a jegyében”. Hozzátette: „A reakció és a fasizmus elleni küzdelem egészséges mederbe csak akkor juthat, ha először is világosan elválasztjuk a fasizmus és a reakció ügyét: a fasiszta akciókat üldözni a büntetőjog eszközeivel, a reakció ellen harcolni kell a reformpolitika eszközeivel.”

Végül a kommunista irányítású és túlsúlyú rendőrség sokat vitatott ügyével foglalkozott: „Az egész válságban a rendőrség ügye központi jelentőségű, mert a kommunistáktól és a proletárdiktatúrától való félelem konkrét okait - a megszállás nehézségeitől eltekintve - elsősorban a rendőrség szolgáltatja.” Fejtegetéseit így folytatta: „Közkeletű megjegyzés mostanában, hogy ami ma Magyarországon folyik, az csak az ingek színében tér el a Szálasiék uralmától. Ez a beállítás sandán rosszhiszemű, vagy a legjobb esetben kártékonyán naiv. A politikai ellenfél személyi üldözése, brutális vallatási módszerek, a közhatalomnak magánbosszúra való igénybevétele, közhivatali korrupció és önkényes szabadságelvonások elterjedése kétségtelenül súlyos dolgok, de asszonyok és gyermekek tömeges kivégzésével és Duna-parti sortüzekkel jóhiszeműen össze nem hasonlíthatók.” Természetesen ezek a hibák is nagy kárt okoztak a demokratikus átalakulásnak. A kommunista párt politikájában, a kommunisták gyakorlati tevékenységében Bibó által feltárt súlyos torzulások Szegeden talán még fokozottabban érvényesültek, amit az előzőekben ismertetett események is bizonyítanak. Mindez azért járt nemcsak a demokrácia, hanem a kommunista párt számára is súlyos következményekkel, mert a város demokratikus polgári hagyományai miatt a közvélemény élénkebben reagált a kommunistáknak az elemi demokratikus szabályokat durván sértő lépéseire, megnyilvánulásaira. Továbbá azért is, mert a nemzetgyűlési választáson a városban a kommunista párt még az országosnál is gyengébb eredményt ért el, szerény kisebbséget alkotott a kisgazdapárt 62%-ához képest. Az, hogy egy elenyésző kisebbséget alkotó párt mindenáron uralkodni akar a demokratikus többség felett, megütközést és ellenszenvet keltett a város közvéleményében.

A pártok közötti vitákban döntő szerepet töltött be a demokrácia értelmezése. Bibó így jellemezte a kialakult helyzetet: „A válság összes elemeit összefoglalja s egyben megmagyarázza az az ellentét, mely a demokrácia helyes értelmezése tárgyában a két oldal között fennáll. E két szembenálló oldal, nevezzük őket egyszerűség kedvéért kisgazda oldalnak és kommunista oldalnak, kölcsönösen ajkbiggyesztve beszél a másik oldal demokráciájáról, és kb. úgy állítja be a kérdést, hogy Magyarországon addig nem lesz igazi demokrácia, amíg a másik fél ki nem kapcsolódik a játékból. A formulákat kedvelő elmék szoktak a nyugati fogalmazású és a keleti fogalmazású demokrácia ellentétéről beszélni. Valójában azonban a nyugati demokraták szemében a keleti demokrácia egyenlő a diktatúrával, a keleti demokraták szemében pedig a nyugati demokrácia egyenlő a reakcióval, s mindkét fél inkább csak udvariasságból használnja a másikkal szemben a finomabbik kifejezést.”

O még ekkor abban bízott, hogy a kelet-európai országokban fennmarad a többpártrendszeren alapuló parlamentáris demokrácia, bár már voltak kétségei. Ezt írta:

83