Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Nemzetgyűlési képviselő-választás 1945 őszén
Népesség: 145 000, férfi: 69 217, nő: 72 854. Belterület: 95 350, külterület: 46 721. Izraelita: 1870. A parasztság: 5 holdig 9550 5-15 hold között 3697 15 hold felett 525 Együtt: 13 772 Az összes földtulajdonos száma: 14 857 Tehát több mint ezer nem mezőgazdasági foglalkozású személy is rendelkezett földtulajdonnal. Mezőgazdasági munkás 6846 Kisiparos 3388 Kereskedő 1877 Alkalmazott 54 780 Ebből értelmiségi orvos 306 pedagógus 1256 mérnök 68 közalkalmazott 15 800 köztisztviselő 8552 magántisztviselő 2590 szabadfoglalkozású 225 nyugdíjas 3914 Munkásság 14745 ebből nagyipari munkás 7219 kisipari munkás 4110 háztartási alkalmazott 1106 napszámos 2310 Az összeállítás igen magasra tette a város lélekszámát (145 000) és a keresőkét 88562-ben állapította meg, ami jóval nagyobb volt az 1941-ben összeírt 71 ezer keresőnél. A város lakosságát minden bizonnyal a Bácskából menekültek - főleg hivatalnokok, értelmiségiek - növelték meg, akiknek egy része azonban egy idő után elköltözött Szegedről. A földosztás nyomán a gazdák száma több mint 3000-rel gyarapodott, ugyanakkor a mezőgazdasági munkásokét majdnem 7 ezerre tették, ami valószínűleg abból adódott, hogy az ipari munkahelyüket elvesztett lakótelepi alkalmi munkásokat, napszámosokat mezőgazdasági munkásoknak tekintették. A munkásság létszáma a felére csökkent a kimutatás szerint, de ebben az is szerepet játszott, hogy a vasutasokat, postásokat, a kereskedelemben, hivatalokban, intézményekben foglalkoztatott fizikai dolgozókat alkalmazotti kategóriába sorolták. A több mint 54 ezer alkalmazottnak mintegy fele fizikai dolgozó volt, tehát a munkássághoz lehet számítani őket, így a munkásság létszáma megközelítette az 1941 -es több mint 38 ezres létszámot, bár sokan voltak munka nélkül. 68
