Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Nemzetgyűlési képviselő-választás 1945 őszén
Mind az iparosok, kereskedők, mind az értelmiségiek száma némileg csökkent, az alkalmazottaké viszont nagymértékben gyarapodott, ami minden bizonyai a háborús viszonyokból következett. A háború alatt és utána is ugyanis sok új hivatal, intézmény jött létre a rendkívüli viszonyokból adódó új feladatok ellátására, s megnövekedett az ezekben dolgozó alkalmazottak száma. A közölt számok hitelességével kapcsolatban némi kétségünk támad annál is inkább, mert - a zsidóüldözés, a háború nem kevés szegedi lakos halálát okozta - és ekkor még sok szegedi hadifogoly volt a Szovjetunióban, valamint a városból a front elől elmenekültek közül nem mindenki tért vissza. A kimutatás számai csak hozzávetőlegesen tükrözték a valóságos helyzetet. Összeségében az adatok arra utalnak tehát, hogy az iparosok, kereskedők rétege, a polgárság némileg meggyengült, a saját birtokkal rendelkező parasztgazdáké viszont jelentősen gyarapodott. Mind a köztisztviselői, mind a polgári értelmiségi réteg súlya némileg csökkent. A munkásság soraiban az ipari munkások létszáma esett vissza. Viszont az alkalmazottak nagy rétegének társadalmi súlya növekedett, amelynek azonban eléggé bizonytalanok voltak az egzisztenciális viszonyai. Tehát a polgárosodásban már korábban előrehaladott város társadalmának képe áll előttünk. A nagyritokrendszer, a rendi függőségi viszonyok felszámolása jó lehetőséget nyújtott a város parasztságának és egész társadalmának a további polgárosodási folyamat kibontakozásához, előrehaladásához. A választási küzdelem kiéleződése Az MKP országos vezetősége tapasztalta, hogy a nyár folyamán a szociáldemokrata és a kisgazdapárt taglétszáma, tömegbefolyása erősen növekedni kezdett a parasztság, a városi középrétegek, az értelmiség körében is. E tekintetben a kommunista párt eléggé lemaradt az említett két párthoz viszonyítva. Az MKP Központi Vezetősége június 1 l-i határozatában a következők szerepelnek:78 „Szegeden, Hódmezővősárhelyen és Makón össze kell hívni a szakszervezeti aktívát, és konkretizálni kell az újjáépítésben rájuk váró feladatokat. Tíz napon belül meg kell állapítani, hogy a pártbizottság területén hány vasutas, hány postás van, hol vannak vasutas pártszervezetek, hány kommunista van közöttük, és meg kell indítani a toborzást a vasutasok és postások között, és szükebb értelemben a műszaki értelmiség között is. Kötelezzük a területi pártbizottságot, hogy a rendőrség államosítását használják fel arra, hogy vonja vissza a rendőrség kötelékéből azokat a párttagokat, akik tevékenységükkel a pártot eddig kompromittálták." A központi vezetőség tehát elsősorban a szakszervezetek aktivizálásával akarta növelni politikai befolyását. Ugyanakkor az állami vállalatoknál, intézményeknél dolgozó alkalmazottak, értelmiségiek körében kívánta a kommunista tagtoborzó munkát folytatni. A nyáron került sor az addig önkormányzati irányítás alatt álló helyi rendőrségi egységek „államosítására”, központi állami kormányzati irányítás alá helyezésére. Az az utasítás, hogy a kompromittált kommunista rendőröket bocsássák 69
