Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Nemzetgyűlési képviselő-választás 1945 őszén
NEMZETGYŰLÉSI KÉPVISELŐ-VÁLASZTÁS 1945 ŐSZÉN Az életkörülmények és a közhangulat alakulása 1945 nyarán Szegedet viszonylag kevés háborús kár érte, bár a mindennapi életet és a gazdaság vérkeringését is nehezítette a közúti híd hiánya. A vasúti közlekedést az ideiglenes hadi vasúti híd felépítésével helyreállították. Az új szegedi kender- és lenszövő üzem Tiszába süllyesztett gépeit később emelték ki, a csarnokokban a termelés csak korlátozottan indult meg. A város legtöbb üzemének munkáját nagyban nehezítette a nyersanyag és az üzemanyag hiánya. Sokan voltak munka és kereset nélkül. A nyár folyamán a pénzromlás, az infláció is egyre érezhetőbbé vált. A kertészkedő, a zöldséget, burgonyát, gyümölcsöt termesztő alsóvárosi, újszegedi, szentmihályteleki parasztoknak, a tanyai gazdáknak kedvező volt, hogy termékeiket, árujukat a zöldség, a burgonya, a gyümölcs, a szőlő mellett a tojást, a baromfit, a tejtermékeket egy nagyváros piacán értékesíthették. A háború alatti be- szolgáltatási rendszer megszűnt, az új pedig, amelyet csak később, fokozatosan léptettek életbe, még nem létezett. A boltokban, üzletekben kevés ára volt kapható, s az árak gyorsan emelkedtek. A szabad piacon is igen nagy volt a drágaság. A munkások, az alkalmazottak, a kistisztviselők kevés pénzükön alig tudtak vásárolni valamit, fizetésük alig biztosította számukra a szűkös megélhetést. Augusztus 18-án a városi szakszervezeti vezetőség munkásgyűlést rendezett a színházban. A résztvevők elkeseredetten tiltakoztak a drágaság ellen, s követelték a feketepiac, a lánckereskedelem letörését, valamint az általános munkakötelezettség bevezetését. Ez utóbbi követelés azonban igen túlzó, megalapozatlan volt. A viharos hangulatú gyűlés összehívására az adott okot, hogy a szénhiány miatt a villanytelep kénytelen volt áramkorlátozást bevezetni a városban és az üzemekben is. Néhány nap múlva szénszállítmány érkezett és megszűnt az áramkorlátozás.73 A drágaság elleni harcot a szociáldemokrata párt és lapja, a Szegedi Népszava karolta fel a továbbiakban. Szeptember 5-én ezt írta: „A szegedi piacon 100-150%-kal drágább a gyümölcs és a főzelék, mint a budapesti üzeletekben.” Három nappal később már arról számolt be, hogy „az uzsoraárakkal szabotáló piac sürgős megrend- szabályozását követelik a szegedi dolgozók”. Szeptember 12-én azt állította, hogy „csillagászati számok a szegedi szabadpiacon”, vagyis csillagászati magasságba emelkedtek az árak. Mindezek nyomán a szociáldemokrata párt ifjúsági szervezete, a SZIM, amely erre az időre megerősödött a városban, szeptember 15-én tüntetést szervezett a Mars téri piacon a drágaság ellen. A Délmagyarország szeptember 18-án azt írta, hogy a SZIM vezetésével fiatalok, diákok tüntettek a piacon, és „atrocitásokra is sor került”. Hangoztatta, hogy a kommunista párt ellene volt a tüntetésnek. Másnap már azt adta hírül, hogy „a Szociáldemokrata Párt nem vállal közösséget a szombati piactüntetés 65
