Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A demokratikus átalakulás kezdetei
lakozott a párthoz, s a vezetőségnek is tagja lett. A párt 1945 nyarától Demokrata Néppárt (DNP) néven folytatta tevékenységét Barankovics István vezetésével. A párt nem vett részt az 1945 novemberi nemzetgyűlési képviselő-választáson, de egyes vezetői a kisgazdapárt felkérésére képviselőjelöltséget vállaltak és bejutottak a parlamentbe. Létezett még a Csécsy Imre vezette Magyar Radikális Párt (MRP), amely azonban csak a fővárosban és néhány nagyobb városban rendelkezett némi befolyással. A függetlenségi frontba tömörült pártok amellett törtek lándzsát, hogy ne adjanak lehetőséget más pártok megalakulására. A front öt pártja teljes erővel folytatta szervező, tagtoborzó munkáját, és arra törekedett, hogy minél nagyobb befolyásra tegyen szert a politikai életben.54 Az új kormány rendeletéivel megkezdte a Horthy-rendszer intézményeinek, politikai hagyatékának felszámolását. Megsemmisítette a zsidótörvényeket és -rendeleteket. Nemcsak pártokat, hanem a Horthy-rendszerhez és a nyilas mozgalomhoz kapcsolódó egyesületeket is feloszlatott, s megkezdte a nyilas mozgalom, a Horthy- -rendszere hatalmi szervei, intézményei országos és helyi vezetőinek felelősségre vonását. Bevezette az internálás rendszerét, a közintézményekben és közhivatalokban igazoló bizottságokat hoztak létre, amelyek az alkalmazottak múltbeli politikai magatartását vizsgálva döntöttek további sorsukról. A politikai életben is nagy hangsúlyt kaptak ezek a kérdések. A politikai és a köznyelv mindezt együttesen a „reakció elleni harcnak” nevezte. A szegedi kommunista pártszervezet már 1945. január 1-jén tartott taggyűlésén foglalkozott a reakció elleni harc helyi feladataival, a közigazgatásban és a polgárőrségnél felmerülő ezzel kapcsolatos kérdésekkel. Határozatukat - tudomásulvétel végett - megküldték a polgármesternek:55 „A Magyar Kommunista Párt szegedi szervezetének taggyűlése kimondja tiltakozását az ellen, hogy a Városházán a reakciós-fasiszta elemek olyan tevékenységet fejtenek ki, mely a szabad, demokratikus Magyarország felépítését akadályozza. Tiltakozunk továbbá az ellen is, hogy a Polgárőrségnél elnyomják azokat az elvtársakat, akik a legsúlyosabb időkben önzetlenül és minden áldozatra készen végezték munkájukat. Ugyanakkor olyan egyéneket alkalmaznak a »torony alatt«, akik a régi reakciós-fasiszta rendszerben is vezető állásban voltak, és ma is fasiszta szellemben akarják irányítani a közügyeket. Szeged, 1945. évi január hó 2-án." A vita tehát már ekkor megkezdődött arról, hogy a polgárőrség, a rendőrség állományában a kommunisták milyen arányt képviseljenek és a régi szakembereket eltá- volítsák-e? A régi közigazgatási szakemberek jelentős részét reakciós-fasiszta szelleműnek kiáltották ki. A kommunista párt munkáját segítette, hogy az MKP Délterületi Titkársága, majd Bizottsága a városban működött. A szegedi kommunisták önbizalmát növelte, hogy kezdettől fogva részt vettek a Szegeddel szomszédos községek pártszervezeteinek létrehozásában és a szegedi szervezet hatáskörébe tartozott ezeknek a szervezeteknek az irányítása. 57
