Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A demokratikus átalakulás kezdetei
Az újonnan létrehozott Nemzeti Bizottság fontos döntéseivel kezdeményező szerepet töltött be a demokratikus átalakulásban. December 4-én határozatot hozott a város új önkormányzati testületének, a törvényhatósági bizottságnak a létrehozásáról, s megszabta, hogy az egyes pártok és a szakszervezetek hány képviselőt küldhetnek a testületbe. Az FKGP és az MKP 15-15, az MSZDP 10, az NPP és a PDP 9-9, a szak- szervezetek 12 helyet kaptak.4* A város új parlamentjének létrehozása nem demokratikus úton, nem választás révén történt, hanem az új pártok és a szakszervezetek által megalakított legfőbb helyi politikai fórum, a nemzeti bizottság döntése nyomán úgy, hogy a pártok és a szakszervezetek maguk döntöttek képviselőik személyéről. A nem egészen demokratikus élj árásást némileg indokolták a háborús viszonyok és a demokratikus átalakulás meggyorsításának szükségessége. A nemzeti bizottság által megállapított helyek száma, az önkormányzati testület összetétele megint arról árulkodott, hogy az MKP és az FKGP vezetői továbbra is úgy vélték, hogy ők játszanak döntő szerepet a város politikai életében. Sőt a kommunista párt vezetői arra következtettek, hogy a szakszervezeti küldöttek közötti kommunista többséggel vezető szerepet tudnak kivívni maguknak. Az a tény, hogy a szociáldemokratáknak csak 10 helyet juttattak a kommunisták és a kisgazdapártiak 15 helyével szemben, arra utalt: a kommunisták azt hitték, hogy az MKP mellett a szociáldemokrata párt háttérbe szórni a város politikai életében. A nemzeti bizottság december 13-án a népbíróságok létrehozásáról is határozatot fogadott el.49 Ugyancsak a nemzeti bizottság döntött arról, hogy a pártok és a szak- szervezetek hány képviselőt küldhetnek az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. A bizottság, illetve a pártok és a szakszervezetek jelöltjeit december 17-én, vasárnap népgyülésen ismertették, akiket a résztvevők elfogadtak. Erről a Délmagyarország így számolt be: „Szeged népe megválasztotta az Ideiglenes Nemzetgyűlés szegedi küldötteit”. A választás azonban népgyűlésen „közfelkiáltással” történt, amit részben szintén a háborús viszonyok indokoltak. A város 25 nemzetgyűlési képviselője között a kommunisták jóval nagyobb számban voltak, mint a kisgazdapártiak, nem beszélve a többi párt képviselőiről. A szak- szervezetek küldöttei között többséget alkottak ugyanis a kommunisták. Az ismertebb képviselők: MKP: Gerő Ernő, Révai József, Gombkötő Péter, Gyólai István, Komócsin Mihály, Lakó Antal, FKGP: Balogh István, Nagyiván János, Wagner Gyula, MSZDP: Valentiny Ágoston, Vörös József, NPP: Somogyi Imre, PDP: Örley Zoltán, Pap Róbert. Velentiny Ágoston a Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök vezette Ideiglenes Nemzeti Kormány igazságügyminisztere lett, de megtartotta polgármesteri tisztét is. Balogh István a miniszterelnökségi államtitkári posztra került. A helyzet sajátosságát jól jellemzi, hogy a nemzetgyűlés összehívásáról és az Ideiglenes Nemzeti Kormány személyi összetételéről, a fontosabb posztokra javasolt személyekről a magyar kommunista vezetőkkel való tárgyalás után Moszkvában döntöttek, s egyeztettek az ott tartózkodó Dálnoki Miklós Bélával, az 1. magyar hadsereg volt parancsnokával és a fegyverszüneti küldöttség tagjaival. 55
