Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A város társadalma az 1940-es évek elején
Milyenek voltak a munkásság életkörülményei, szociális viszonyai? Az iparosoknál és az üzemekben dolgozó szakmunkások jövedelme elfogadható volt - a betanított, a segédmunkásokéhoz és a napszámosokéhoz képest. A szakmunkások többségben a város belterületén laktak, a munkások zöme azonban a külső városrészekben és a körtöltésen kívüli lakótelepeken. Czibula Antal A gazdag város szegénysége (1927) című művében a következőket írja a munkásság életkörülményeiről: „A külvárosokban a munkásság él, lakásviszonyai nem botrányosak ugyan, de nem jók, nem egészségesek... Szeged sok-sok lakója él pinceodúkban... A nagykörúton kívül a körtöltésig: fedetlen csatornák, bűzös víz, ártézikút-kifolyók, kövezetlen utak, ősszel-tavasszal sár, nyáron por.” A segédmunkások, a napszámosok jelentős része azonban a lakótelepeken él. A legnagyobb, a Somogyi-telep viszonyairól azt állapítja meg: „A telep hamar benépesült, ma már talán ezernél is több az ott épített házak, galibák és számyékok száma.”10 Az 1941-es népszámlálás szerint Szeged mintegy 136 ezer lakosából 71208 volt a kereső. Közöttük a munkásság létszáma meghaladta a 38 ezret. A munkásság legnagyobb csoportját az ipari munkások alkották, akikhez hozzá lehet számítani a városi napszámosokat is. Az utóbbiak elsősorban építkezéseken vagy időszakonként, alkalmanként ipari üzemekben, esetleg iparosoknál segédmunkásként dolgoztak. A szegedi munkások a külvárosokban, a városszéli lakótelepeken, a mezőgazdasági munkások szintén e lakótelepeken és a nagy kiterjedésű tanyai körzetekben éltek. Külön jellegzetes csoportot képeztek a vasúti, a postai dolgozók, valamint az állami és városi intézményekben, hivatalokban foglalkoztatott - mai kifejezéssel élve - fizikai dolgozók. Továbbá hozzájuk tartoztak még a fegyveres testületek valódi altisztjei is. A korabeli hivatalos és közfelfogás együttesen őket altiszteknek, altiszti rétegnek tekintette. Létszámuk több ezerre tehető. Viszonylagos egzisztenciális biztonság jellemezte helyzetüket, hiszen a vasútnak, a postának, a fegyveres testületeknek, a hivataloknak, az állami és városi intézményeknek mindig, minden helyzetben működniük kellett. Kevésbé fenyegette őket az elbocsájtás veszélye, mint a munkásság A szegedi munkásság összetétele 1941-ben Mezőgazdasági munkások Ipari munkások Kereskedelmi munkások Közlekedési munkások Közszolgálatban Véderőnél Városi napszámosok Házi cselédek Nyugdíjasok Egyéb Együtt 5719 14 110 1796 1611 1854 4994 1737 2188 3182 1497 38 693 21
