Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A város társadalma az 1940-es évek elején
más rétegeit. Helyzetükből adódott, hogy lojalitást kellett tanúsítaniuk intézményük, az állam iránt. Gazdasági és szociális helyzetük kedvezőbb volt, mint a munkásság többi rétegéé. Életnívójuk meghaladta a munkásság átlagáét. Csak a korabeli népszámlálási statisztika sorolta e réteget a segédszemélyzetnek nevezett munkássághoz. Erdei Ferenc az állami szervekhez, intézményekhez való szoros kapcsolódásuk miatt nevezte e réteget nemzeti kispolgárságnak. A házi cselédek létszáma meghaladta a kétezret, akik között főleg fiatal nők voltak többségben. E réteg tulajdonképpen a rendi társadalomból maradt fenn - fokozatosan csökkenő létszámmal. Tagjai egyre inkább arra törekedtek, hogy a polgárosodó társadalom követelményeinek megfelelően elnyerjék a háztartási alkalmazotti státuszt, és kivívják állampolgári egyenjogúságukat. A nyugdíjas munkások között - minden bizonnyal - az állami vállalatok, intézmények, a vasút, a posta, a hivatalok nyugdíjba került fizikai dolgozói voltak többségben. A véderőhöz sorolt munkások csoportja a háborús viszonyok miatt a honvédséghez bevonult munkásokat foglalta magában. Az egyéb címszó alá mindazokat a bizonytalan sorsú embereket sorolták, akik mégis valamilyen módon alkalmi munkából igyekeztek megélni. A legnagyobb csoportot alkotó ipari munkások szakmai, iparági megoszlása a következő képet mutatta: Iparág munkás Fonó- és szövőipar 2987 Ruházati ipar 2914 Élelmiszeripar 1995 Szolgáltató ipar 1266 Építőipar 1155 Faipar 947 Gépipar 819 Vas- és fémipar 557 A legtöbb munkást foglalkoztató fonó- és szövőipari, valamint ruhaipari üzemekben, műhelyekben többségben nők dolgoztak - a nagyobb ipari üzemekben főleg betanított munkásként. A szegedi ipar jellegzetessége volt a textilipar és a konzervgyár megépülésével az élelmiszeripar meghatározó szerepe. Mivel ezekben az üzemekben túlsúlyban nők dolgoztak, a szegedi munkásság összetételének fontos jellemzője volt a nők átlagosnál magasabb aránya. Az élelmiszeriparhoz nemcsak az újonnan épült konzervgyár és más kisebb üzemek, műhelyek, a Pick Szalámigyár, hanem a malmok, a pékségek is tartoztak, amelyekben azonban főleg férfiak dolgoztak. Az ipar korszerűsödését jelentő gépipar, valamint vas- és fémipar alárendelt szerepet töltött be. Ezekben az üzemekben azonban nagy többségben szakmunkások dolgoztak, s csoportjuk meghatározó szerepet töltött be a helyi munkásság soraiban, életében. A szolgáltató iparhoz a szállodák, valamint a városi közüzemek tartoztak, 22
