Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A város társadalomszerkezetének változása
szőlőt és gyümölcsöst, amelyek ezekben az években fordultak termőre. A zöldségtermő terület 1946-tól túlszárnyalta a háború előttit. A jószágállománynál egyedül a baromfitenyésztés heverte ki egy év alatt a háború okozta vesztségeket, és már 1946 őszén - a Szeged környéki tanyákról is annyi baromfit szállítottak a piacokra, mint a háború előtt. A város állatállományának háborús veszteségei valamivel kisebbek voltak, mint az országos veszteség aránya, azonban még így is 1948-ra csak a sertésállomány haladta meg a háború előtti szintet. Az állatállomány alakulása 1944-48 között228 Állatfajta 1944 1945 1947 1948 Ló 13000 6916 7052 8288 Szarvasmarha 15137 10288 10445 14300 Sertés 26809 11066 15089 30000 Juh 18716 15167 8407 10000 A hagyományos gazdálkodást, gabonatermelést folytató parasztok ezekben az években súlyos nehézségekkel küszködtek. A belterjesen gazdálkodó, zöldségtermeléssel foglalkozó, piacra termelők helyzete viszonylag kedvezően alakult, hiszen nem volt szükség különösebb beruházásra a termelés folytatásához. Ha szűkös viszonyaik megkövetelték, kézi szerszámmal művelték földjüket, termelték a burgonyát, a zöldséget, a borsót, a hagymát, a paprikát, a paradicsomot, a dinnyét és más növényeket, amelyeket a város piacán értékesítettek. A zöldségtermelés megnövekedett szerepét bizonyította, hogy a Szegedi Konzervgyár megkezdte az 1945-ös termés feldol- -*229 gozasat. A fűszerpaprika-termelés a háború miatt ugyan csökkent, 1945-ben csak mintegy 4500 termelő takarított be termést 3500 holdról, a következő évben viszont már több mint 5000-en termelték e fűszernövényt közel 5000 holdon. A paprikaőrlemény értékes cikk volt ebben az időben. A termés felvásárlási ára eléggé ingadozott, a kereskedők igyekeztek azt leszorítani, ami kiváltotta a termelők és a kereskedők ellentétét. A háború utáni években a termelők maguk is készítettek házilag őrleményt, amit maguk értékesitettek. Fellendült a paprika feketekereskedelem is. Az árutermelés mértékét mutatja, hogy a paprikabeváltó szövetkezet 1946 augusztusa és 1947. május 31 -e között 146 vagon paprikát vett át 11 millió forint értékben, amelyből ezalatt 106 vagonnal értékesített közel 9 millió forintos bevétellel. A bevételen a szövetkezetbe tömörült kereskedők, a kikészítők és a termelők osztoztak. A kertészek bevétele holdanként meghaladta az ezer forintot.230 Veres Péter 1948-ban A paraszti jövendő című művében a mezőgazdaság átalakulásáról a következőket írta: „Világszerte és Magyarországon is élelmiszerhiány van, a ga- bonancmüek zárlat alatt vannak, hivatalos áron beszolgáltatandók, ilyenkor csábítja az embereket a termelés megváltoztatására a szabadon maradt termelési ágak kivételes jövedelmezősége. Láttuk ezt a pár év alatt a cukorrépa-, dohány- és rizstermelés és a 168
