Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A város társadalomszerkezetének változása
egyre inkább az állami szektortól, az államtól kerültek függő viszonyba, ami végül is az államosításukat készítette elő. Már 1947-48-ban megkezdődött a szegedi ipari, kereskedelmi és közlekedési magánvállalkozások állami korlátozása, később gyakorlati kisajátítása és felszámolása. A kisiparosok, kiskereskedők adóterheit is annyira megnövelték, hogy egy részük kénytelen volt az újonnan létrehozott kisipari termelőszövetkezetekbe lépni. A nagyobb üzletek az országos nagykereskedelmi vállalatok helyi lerakataivá, szaküzleteivé váltak. 1949 decemberében megszületett a Népköztársaság Elnöki Tanácsának kormány- erejű rendelete a 10 munkásnál többet foglalkoztató ipari és közlekedési üzemek államosításáról. Ennek végrehajtása során azonban nemcsak az ipari és közlekedési vállalkozások, hanem egy sor üzlet is állami tulajdonba került. Sok kisiparos és kiskereskedő pedig megszüntette vállalkozását és ipari munkássá vagy alkalmazottá vált. Az államosítások földszámolták a nagyvállalkozó és középvállalkozó réteg, a polgárság vagyonának jelentős részét, gazdasági alapjait. Vagyis a vállalkozó polgárság - a polgári értelmiséggel együtt - társadalmi csoportként megszűnt létezni. Egy részük megmaradt vagyonából élt, más részük pedig a gazdasági élet különböző területein helyezkedett el. A kisiparosok, kiskereskedők, a fuvarozók és más kisvállalkozók rétege, a kispolgárság még 1949-ben is létezett, de helyzetét a bizonytalanság jellemezte. Egységesülési folyamat a munkásság rétegei között A háborús emberveszteségek a helyi munkásság soraiban is éreztették hatásukat, hiszen a munkások közül katonaként sokan teljesítettek frontszolgálatot. E helyi társadalmi csoport összetételének azonban fontos sajátossága volt, hogy a nők aránya - a textil- és élelmiszeripar, a könnyűipar túlsúlya következtében - magasabb volt az országos átlagnál. A munkásság rétegei közötti egységesülési folyamat azzal kezdődött, hogy 1945-ben a mezőgazdasági munkások egy része földet kapott és a parasztság soraiba került. A város jómódú rétegei gazdasági helyzetének rosszabbodása, a fötisztviselők, a polgárság ellen hirdetett politikai és gazdasági támadások azt eredményezték, hogy c rétegek egyre kevesebb házi cselédet, háztartási alkalmazottat foglalkoztattak és a munkásság e sajátos csoportja 1949-re tulajdonképpen megszűnt. A magas adók, a nyersanyaghiány, az egzisztenciális bizonytalanság miatt a korábban néhány segéddel, inassal dolgozó kisiparosok is arra kényszerültek, hogy elbocsássák munkásaikat. Pedig a kisiparosoknál dolgozó segédek jólképzett szakmunkások voltak, akik arra kényszerültek, hogy üzemekben, gyárakban vállaljanak munkát. A kisiparosoknál dolgozó szakmunkásréteg is jórészt megszűnt 1949-re. Ebben az évben a 10 munkásnál többet foglalkoztató műhelyeket is államosították, így az ott dolgozó munkások állami alkalmazottá váltak. A munkásság fő csoportját az üzemek, a gyárak dolgozói alkották, akiknek száma az újjáépítés, a helyreállítás, valamint a hároméves terv teljesítésének eredménye166
