Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A város társadalomszerkezetének változása
akik —mint éppen Bibó István - részt vettek a politikai életben, bírálták a kommunistákat és ragaszkodtak a demokrácia alapelveihez. így távolították el Bibó Istvánt a parasztpárt értelmiségi csoportjának tagját, a következetes demokratát szegedi egyetemi tanszékéről, s később a tudományos életből is. A történelmi középosztály sajátos rétegét alkották az egyházi iskolák tanítói, tanárai. Azok, akik iskolájuk államosítása után is vállalták a munkát, állami alkalmazottá váltak és megtartották munkahelyüket. A városban különben a pedagógusok többsége már polgári felfogást, szellemet képviselt és elszakadóban volt a történelmi közép- osztálytól. Összességében társadalmi csoportként a történelmi középosztály megszűntek létezni. Tagjai közül azonban sokan megőrizték, ápolták és gyermekeiknek, ifjú nemzedékeiknek átadták régi történelmi, konzervatív szemléletüket, életfelfogásukat, hagyományaikat. Az új értelmiség körvonalai A városban az értelmiség egy jelentős csoportját a régi polgári (értelmiségi) középosztály tagjai, az ipari, kereskedelmi, banktisztviselők és a szabadfoglalkozású értelmiségiek alkották. E csoport a zsidóüldözés következtében a háború alatt jelentős vérveszteséget szenvedett. A háború utáni nehéz viszonyok ellenére ez a polgári értelmiség gyorsan megtalálta helyét az új viszonyok között és a demokratikus pártok politikai tevékenységében is szerepet vállalt. Az államosítások következtében az iparban, a kereskedelemben és a bankoknál dolgozó értelmiségiek, tisztviselők állami alkalmazottá váltak. A szabadfoglalkozású értelmiségiek többsége is fokozatosan állami alkalmazotti státuszba került. Egy kisebb részük szembekerült a kiépülő kommunista hatalommal és így egzisztenciális helyzete megnehezült. Sokan képzettségüknél alacsonyabb munkavállalásra kényszerültek. A háború után a demokratikus kormányzat, a koalíciós pártok arra törekedtek, hogy az említett, lecsökkent létszámú történelmi középosztálybeli és polgári értelmiségi csoportok mellett elősegítsék új, munkás- és parasztszármazású, néppel együttérző és népet szolgáló értelmiség kialakulását. A kommunista párt, a többi baloldali politikai erők ezt úgy hirdették meg, hogy meg kell szüntetni a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát, a dolgozó osztályok gyermekeit kell bejuttatni a középiskolákba és az egyetemekre, főiskolákra. Ezt szolgálta a Horthy-rendszer idején indított ún. falusi tehetségmentő akció folytatása, majd 1946-ban a népi kollégiumi mozgalom elindítása. Továbbá e cél érdekében hozták létre az ún. szakérettségi kollégiumokat, amelyek „gyorstalpaló” tanfolyamok segítségével néhány hónap alatt érettségi bizonyítványhoz juttattak a már iskolaköteles kort elhagyott munkás- és parasztfiatalokat, így bejuttatták őket az egyetemre vagy főiskolára. Létrehozták a dolgozók iskoláit, amelyekben felnőttek szerezhettek nyolc osztályos általános iskolai vagy középiskolai, gimnáziumi ismereteket. Bibó István - a már többször idézett - tanulmányában így foglalta össze az említett kezdeményezéseket, törekvéseket: „A demokráciának az a programja, hogy az is162
