Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
A város társadalomszerkezetének változása
koláztatási lehetőségek teljes kiépítése révén parasztok és munkások gyennekeiből új népi és néppel szolidáris értelmiséget neveljen; ezen felül is tehetséges parasztokat és munkásokat minél nagyobb számban átképezzen értelmiségi feladatkörök ellátására, s minél szélesebb körben áttörje azokat a korlátokat, melyeket az értelmiségi pályák elérése tekintetében az egyetemi diploma jelentett. Ennek a törekvésnek a jegyében a legkülönbözőbb új intézmények és tanfolyamok létesültek, melyek részben az iskoláztatás rendes útjára való rájutást könnyítik meg, részben ettől teljesen függetlenül adnak több-kevesebb képesitő hatállyal bíró diplomákat.”224 A különféle „gyorstalpaló” tanfolyamok eredményességét a gyakorlati tapasztalatok eléggé megkérdőjelezték, bár a résztvevők képességei, szorgalma, erőfeszítései esetenként az értelmiségivé válás sikerét eredményezték. Végső fokon igazi átütő eredménnyel járt a munkás- és parasztfiatalok tömeges bejuttatása a középiskolákba, majd az egyetemekre, főiskolákra. Ez azonban csak fokozatosan bontakozott ki. A dolgozó rétegek gyermekeinek aránya a középiskolák tanulói között csak 1949- 50-ben érte el a 40-45%-ot, az egyetemeken, főiskolákon csak később, az 1950- es évek első felében. A polgárság gazdasági alapjainak fölszámolása A bizonytalan helyzetű kispolgárság A városban a háború után csak néhány gyáros, nagyiparos, nagykereskedő és más nagyvállalkozó család élt. A régi gyárosok (Back Bcrnát, Biedl Samu és mások) halála után vállalkozásaik többnyire részvénytársaság vagy kft. formájában, nem pedig családi vállalkozásként működtek tovább. A gyárak, nagyobb üzemek (a kenderfonó, a kender- és lenszövő, a dohánygyár, a gyufagyár, a falemezgyár stb.) szintén részvénytársaságok voltak, több részvényes, bank vagy éppen az állam (dohánygyár) tulajdonában. A híres nagykereskedő családok (Wagner, Bruckner, Kurucsev, Szécsi, Déry stb.) gazdasági ereje meggyengült a háborús és a háború utáni szűkös viszonyok következtében. A középvállalkozók, a középpolgársághoz tartozó családok száma minden valószínűség szerint több százra volt tehető. A kispolgárságot alkotó kisiparosoké a 3 ezer, a kiskereskedőké 2 ezer alatt maradt, a fuvarozóké, taxisoké pedig a 300-at sem érte el. A polgárság és kispolgárság soraiban nem kevés veszteséget okozott a zsidóüldözés és a háború. Mind a polgárság, mind a kispolgárság gazdasági és társadalmi súlya csökkent a háború előtti viszonyokhoz képest. A háború előtt a szociáldemokrata pártnak sok kisiparos és kiskereskedő híve és támogatója volt. Sőt közülük 1945 novemberében is sokan szavaztak e pártra. Mivel azonban gazdasági lehetőségeik nem javultak és körükben is erőszakos módszerekkel lépett fel a kommunista párt, ezért demokratikus lehetőségeik megvédése érdekében a kisgazdapárt politikáját támogatták, majd egyre többen csatlakoztak az ellenzéki pártok táborához. Ezt bizonyították az 1946-ban és 1947-ben lezajlott ipar- testületi választások, majd a polgári ellenzéki pártok sikerei az 1947 augusztusi országgyűlési képviselő-választáson. 163
