Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Népi demokrácia: fogyó demokrácia
külső ellenség tudatos ügynökei is befurakodtak a pártba”. Továbbá: „a párt szociális összetételében a kispolgári elemek túlságosan megnövekedtek”. Az országos vezetőség tehát elismerte, hogy sokan meggyőződés nélkül, egyéni érdekből léptek a pártba. A határozat előírta a tagság felülvizsgálatát, a pártba nem való elemek kizárását, a jószándékú, de politikailag felkészületlenek visszaminősítését. Mindez a párttagság fegyelmezését is szolgálta, hiszen el kellett érni, hogy a párttagság minden ellenkezés nélkül hajtsa végre a pártközpont határozatait, utasításait.210 Októberben Zöld Sándor, az MDP nagyszegedi titkárát a belügyminisztérium adminisztratív államtitkárává nevezték ki. A másik titkár, Komócsin Zoltán, már júniusban a pártközpont apparátusába került. Ekkortól a nagyszegedi bizottság munkáját it]. Komócsin Mihály titkárhelyettes irányította. A párt politikai tevékenységében fokozatosan előtérbe került a szocialista építés keretében a szovjet példa és minta ismertetése, propagálása. December 4-én a nagyszegedi pártválasztmány ülésén Révai József részletesen ismertette a szocializmus építésének feladatait. A Szovjetunió szocialista rendszerét nevezte példának. Hangoztatta, hogy a mezőgazdaságban meg kell kezdeni a termelőszövetkezetek szervezését, s harcot hirdetett a gazdagparasztok, a „kizsákmányoló kulákok” ellen. A Délmagyarország a következő hetekben több cikkben ismertette a szovjet kolhozok működését.211 1948 decemberében Dinnyés Lajos helyett az ugyancsak kisgazdapárti Dobi István lett a miniszterelnök, aki minden tekintetben elfogadta és teljesítette a kommunista vezetők, Rákosi Mátyás utasításait. Az 1948-as esztendő szegedi politikai fejleményeit elemezve 1949. január 1-jei nagy cikkében iíj. Komócsin Mihály a következőket állapította meg: „... még a fel- szabadulás után is Szegedet tekintették az ellenforradalom, a reakció legfőbb bázisának. Ennek meg is volt az alapja, mert Sulyokék, Pfeifferék és kezdetben Mind- szentyék számára itt mutatkozott a legjobb talaj. A reakciósok azt remélték, hogy Szegedről - amelynek ellenforradalmi tradíciói vannak - elindíthatnak egy újabb ellenforradalmat. Szeged dolgozói azonban - élükön a kommunistákkal - átgyúrták, megművelték Szeged talaját a népi demokrácia számára. Ami sikerült Sulyoknak, Pfeiffemek és az első időben némileg Mindszentynek, hogy bizonyos mennyiségű (?) tömegeket vonultassanak fel reakciós politikájuk mellett, az később ellenkezőjére sikerült Mindszenty szegedi híveinek, mert a tömegek nem mellettük, hanem ellenük mozdultak.” A felekezeti iskolák államosítását a klerikális reakció elleni harc sikerének nevezte. Ezt írta: „A klerikális reakció elleni harcban az ország katolikus társadalma- élükön a néppel tartó papokkal - mögénk sorakoztak fel”. A bekövetkezett politikai, gazdasági, társadalmi változásokat a népi demokrácia győzelmének minősítette. Megállapította: „a dolgozók előtt bebizonyosodott: övék az ország, maguknak építik”.212 1948 december végén Mindszenty bíboros hercegprímást - koholt vádak alapján - letartóztatták. Tovább folyt tehát a politikai ellenfelek elleni rendőrségi fellépés. Mindszenty letartóztatása megdöbbenést váltott ki a Demokrata Néppárt vezetőiben, képviselőcsoportjában. Közülük sokan megértették, hogy a hatalom lehetetlenné 156