Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)

Népi demokrácia: fogyó demokrácia

külső ellenség tudatos ügynökei is befurakodtak a pártba”. Továbbá: „a párt szociális összetételében a kispolgári elemek túlságosan megnövekedtek”. Az országos vezető­ség tehát elismerte, hogy sokan meggyőződés nélkül, egyéni érdekből léptek a párt­ba. A határozat előírta a tagság felülvizsgálatát, a pártba nem való elemek kizárását, a jószándékú, de politikailag felkészületlenek visszaminősítését. Mindez a párttagság fegyelmezését is szolgálta, hiszen el kellett érni, hogy a párttagság minden ellenkezés nélkül hajtsa végre a pártközpont határozatait, utasításait.210 Októberben Zöld Sándor, az MDP nagyszegedi titkárát a belügyminisztérium ad­minisztratív államtitkárává nevezték ki. A másik titkár, Komócsin Zoltán, már júni­usban a pártközpont apparátusába került. Ekkortól a nagyszegedi bizottság munkáját it]. Komócsin Mihály titkárhelyettes irányította. A párt politikai tevékenységében fo­kozatosan előtérbe került a szocialista építés keretében a szovjet példa és minta is­mertetése, propagálása. December 4-én a nagyszegedi pártválasztmány ülésén Révai József részletesen ismertette a szocializmus építésének feladatait. A Szovjetunió szo­cialista rendszerét nevezte példának. Hangoztatta, hogy a mezőgazdaságban meg kell kezdeni a termelőszövetkezetek szervezését, s harcot hirdetett a gazdagparasztok, a „kizsákmányoló kulákok” ellen. A Délmagyarország a következő hetekben több cikkben ismertette a szovjet kolhozok működését.211 1948 decemberében Dinnyés Lajos helyett az ugyancsak kisgazdapárti Dobi Ist­ván lett a miniszterelnök, aki minden tekintetben elfogadta és teljesítette a kommu­nista vezetők, Rákosi Mátyás utasításait. Az 1948-as esztendő szegedi politikai fejleményeit elemezve 1949. január 1-jei nagy cikkében iíj. Komócsin Mihály a következőket állapította meg: „... még a fel- szabadulás után is Szegedet tekintették az ellenforradalom, a reakció legfőbb bázisá­nak. Ennek meg is volt az alapja, mert Sulyokék, Pfeifferék és kezdetben Mind- szentyék számára itt mutatkozott a legjobb talaj. A reakciósok azt remélték, hogy Szegedről - amelynek ellenforradalmi tradíciói vannak - elindíthatnak egy újabb el­lenforradalmat. Szeged dolgozói azonban - élükön a kommunistákkal - átgyúrták, megművelték Szeged talaját a népi demokrácia számára. Ami sikerült Sulyoknak, Pfeiffemek és az első időben némileg Mindszentynek, hogy bizonyos mennyiségű (?) tömegeket vonultassanak fel reakciós politikájuk mellett, az később ellenkezőjére si­került Mindszenty szegedi híveinek, mert a tömegek nem mellettük, hanem ellenük mozdultak.” A felekezeti iskolák államosítását a klerikális reakció elleni harc sikerének ne­vezte. Ezt írta: „A klerikális reakció elleni harcban az ország katolikus társadalma- élükön a néppel tartó papokkal - mögénk sorakoztak fel”. A bekövetkezett politi­kai, gazdasági, társadalmi változásokat a népi demokrácia győzelmének minősítet­te. Megállapította: „a dolgozók előtt bebizonyosodott: övék az ország, maguknak építik”.212 1948 december végén Mindszenty bíboros hercegprímást - koholt vádak alapján - letartóztatták. Tovább folyt tehát a politikai ellenfelek elleni rendőrségi fellépés. Mindszenty letartóztatása megdöbbenést váltott ki a Demokrata Néppárt vezetőiben, képviselőcsoportjában. Közülük sokan megértették, hogy a hatalom lehetetlenné 156

Next

/
Thumbnails
Contents