Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Népi demokrácia: fogyó demokrácia
akarja tenni pártjuk működését. Bálint Sándor - több társával együtt - lemondott országgyűlési képviselői mandátumáról. A párt vezetője, Barankovics István főtitkár 1949. február elején külföldre távozott. Az itthon maradt vezetők február 4-én határozatban mondták ki a párt feloszlatását. Ezzel a legnagyobb ellenzéki képviselőcsoport is megszűnt a parlamentben.213 A sztálinista szovjet rendszert mintának tekintő politika jegyében Rákosi Mátyás 1949 januárjában Szabad Népbeli cikkében bejelentette, hogy „a magyar népi demokrácia is teljesíti a proletárdiktatúra funkcióit szovjet forma nélkül”. A szovjet formára vonatkozó megjegyzése azt a szándékot tükrözte, hogy a forma tekintetében is egyre inkább a sztálinista szovjet rendszert kell követni. E politika további érvényesítése érdekében kezdődött meg februárban országosan az új népfront előkészítése, szervezése. Szegeden február 13-án alakították meg a Magyar Függetlenségi Népfront ideiglenes nagyszegedi bizottságát, amelynek elnöke ifj. Komócsin Mihály lett, aki az MDP nagyszegedi bizottságának a titkára volt. A helyi párt- és népfrontvezetés egy személy kezébe került. A népfrontbizottságban helyet kaptak a kisgazdapárt és a parasztpárt, valamint a szakszervezetek, az MNDSZ, a MINSZ és más társadalmi szervezetek képviselői.214 Időközben folyt az MDP tagságának felülvizsgálata, amelynek keretében elsősorban a megalkuvó kispolgárok ellen hirdettek harcot. A kispolgárokat egyenesen a szocializmus ellenségeinek kiáltották ki. A kispolgár fogalmát nagyon tágan értelmezték, az értelmiségiek jórészét is kispolgárnak tekintették. Ezzel magyarázható, hogy a hivatali, intézményi, értelmiségi pártszervezeteknél igen magas volt a kizártak aránya. Az egyetem 530 MDP-tagjából pl. 28%-ot kizártak, 17%-ot visszaminősítettek. Összességében a mintegy 15 ezer párttagból 3 ezret kizártak, 1500-at visszaminősítettek.215 A tavasz folyamán megkezdődtek a népfront jegyében rendezendő országgyűlési képviselő-választások előkészületei. Május 8-án az országos és a helyi lapok közölték mintegy 100 katolikus és világi közéleti személyiség felhívását a választáson való részvételre. Az aláírók között Szegedről szerepeltek - többek között - Abrahám Ambrus premontrei kanonok, egyetemi tanár, továbbá Bálint Sándor, Baróti Dezső, Ditrói Gábor egyetemi professzorok. Május 11-én Szeged katolikus egyházi és világi vezetői fordultak felhívással a választókhoz. A közvélemény számára úgy tűnt, hogy a katolikus egyház vezetői, vallásos értelmiségiek egyértelműen támogatják a népfront jegyében rendezendő választásokat. Ellenzéki hang, vélemény nem kapott helyet a közéletben. A népfront országgyűlési képviselő-jelöltjei között volt néhány kisgazdapárti, parasztpárti vezető, de többségüket MDP-tagok, vagy az MDP-hez feltétlenül hű szak- szervezeti, tömegszervezeti vezetők tették ki. Mindez a nyilvánosság számára is egyértelművé tette, hogy hazánkban formálisan is megszűnt a többpártrendszer.216 A május 15-én tartott választáson Szegeden a 95910 választásra jogosult közül 88162-en vettek részt, akik közül 85795-en a nép front jelöltjeire, 1741-en ellene szavaztak, 626-an pedig érvénytelen szavazatot adtak le.217 157
