Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Népi demokrácia: fogyó demokrácia
véleményének adott hangot: „...a haszonra dolgozás rendszerét föl kell hogy váltsa a szocializmus szükségletre termelő és igazságos elosztó rendje”.200 Antalffy György, a szociáldemokraták egyik helyi vezetője, aki együttműködött a kommunistákkal, úgy látta, hogy a szocialista irányú fejlődés elősegíti a demokratizálódás és a népi önkormányzat kibontakozását. A Tiszatáj 1948. január-márciusi számában megjelent Népi közigazgatás és önkormányzat című tanulmányában ezt így fogalmazta meg: „Ami a demokratizálódási törekvést illeti: a népi szervek, érdekképviseletek és az önkormányzatok közigazgatási jogkörének teljes megadásával és bővítésével a munkás- és parasztközigazgatási utánpótlás nevelésével és bekapcsolásával, továbbá a testületek és a lakosság útján való ellenőrzés kiépítésével érhetjük el.”201 Időközben a kommunista párt, amely korábban egyáltalán nem beszélt a szocializmusról, 1947 végén, 1948 elején nagy hangerővel kezdte hirdetni a szocializmus építését. Az iparban, a gazdaságban létrejött államkapitalista szektort kinevezte szocialista szektornak, és a mezőgazdaságban is követelte a termelési típusú szövetkezetek létrehozását. Ennek nyomán a Nemzeti Parasztpárt 1948. február 1-jén tartott szövetkezeti ankétján Erdei Ferenc a szövetkezeti mozgalom feladatai közé sorolta a tennelési típusú szövetkezetek szervezését. Elvetette viszont a kolhoz formát, mondván, hogy az már nem szövetkezet, hanem kollektív gazdaság, amelyben a tagok már nem rendelkeznek saját tulajdonnal és így a kolhoz nem felel meg a magyar viszonyoknak.202 1948 tavaszán jelent meg Veres Péter A paraszti jövendő című könyve, amelyben még határozottabban kiállt a magyar viszonyoknak megfelelő gazdasági és társadalmi program mellett. A parasztságról ezt írta: „... saját földjén talál munkát és saját maga termeli kenyerét. Ez nagy dolog, a legnagyobb dolog a földön, mert a legnagyobb egyéni szabadságot biztosítja az embernek, ezért ragaszkodik a paraszt olyannyira életre-halálra a földjéhez. Igaza van: a legmagasabb rendű élet a szabad kisbirtokos élet.” Gondolatmenetét így folytatta: „Ezért folyik a vita évek óta és még ma is a gondolkozó emberek közt a falvakon, tanyákon a parasztok közt is: kolhoz vagy nem kolhoz? A felelet erre a magyar paraszti tömegekben majdnem egyöntetű, tehát pártkülönbség nélkül: nem.”203 Erdei Ferenc és mások bírálata ellenére kitartott amellett, hogy nincs szükség termelési szövetkezetek szervezésére, s a kisüzem vagy nagyüzem vitában a kisüzem mellett foglalt állást. Ezért 1948. augusztus 20-án kecskeméti beszédében Rákosi Mátyás kemény bírálatban részesítette és néhány hónap múlva kénytelen volt visszavonulni a politikai életből. Rákosi beszédében nem használta a kolhoz kifejezést, csak „a föld társas műveléséről”, „táblás gazdálkodásról” beszélt. Hónapokkal később derült ki, hogy a kommunista vezetők a kolhozt nemcsak példának, hanem mintának is tekintik. Az új termelőszövetkezetek szervezése azonban csak később kezdődött az országban. A tömegek számára a közélet fórumain a szocializmusról, a mezőgazdasági kisüzem vagy nagyüzem, a kolhoz vagy nem kolhoz kérdéseiről fo153
