Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Népi demokrácia: fogyó demokrácia
mely egyes helyeken egészen nyugat-európai szintet ért el, másutt pedig még merőben és mereven tradicionális keretek között van, komoly jövőbeni reménységeink egyik legfőbb alapja. Mert azt a minőségi termelést, amely a földrajzi és éghajlati adottságok mellett Magyarország egyedüli jövőjét jelenti, csak ilyen kultúrával lehet elérni; [...] Mindezt bekoronázza az, ha a magyar parasztság a gazdaságos egyéni termelés nevelőiskoláján keresztül belülről kialakult szükségletből, nem pedig felülről irányított, merőben jelszószerü akciókon keresztül eljut az egyéni érdek és a közös érdek egységének a felismeréséhez, és elsajátítja az együttműködésnek, közös munkának, közös kalkulációnak és közös értékesítésnek azokat a technikáit, melyeknek révén a piacra termelő, de teljességgel egyéni gazdálkodásnak a kiszolgáltatott állapotából ki lehet emelkedni a gazdasági biztonság és céltudatosság szintjére. Mint teljességgel komolytalant kell visszautasítanunk azt a közkeletű beszédet, hogy a magyar nép individualista, és nem kapható a társulásra;”197 A kolhozról a következőket írta: „Ez a forma csupán a gabonatermelő nagyüzemek számára elképzelhető, vagyis egy olyan termelési mód számára, melynek Magyarország helyzetében alig van jövőre. A szabadságra törő magyar parasztság leginkább az egyéni szabadság korlátozásától, a kényszerű munkafegyelemtől tart: az erre alapított termelési módok azonban napról napra mindinkább tárgytalanokká válnak; abban az arányban, amilyen arányban a minőségi és specializált termelés tért hódít.” Bibó ekkor még nagyon bizakodóan, sőt naivan ítélte meg az egészséges gazdasági és társadalmi fejlődés lehetőségeit.198 1947 végén, 1948 elején a politikai életben is egyre többször esett szó a szocializmusról, szocialista irányú fejlődésről. A tömegek, a társadalom nagy része nem idegenkedéssel fogadta az erre vonatkozó kijelentéseket. 1948 márciusában a 100-nál több munkást foglalkoztató üzemek államosítását a munkásság nagy része örömmel fogadta, és a többi dolgozó réteg is elfogadhatónak tartotta. Az értelmiség demokratikus felfogású csoportjai is egyre inkább számításba vették a szocialista irányú fejlődés lehetőségét, bízva abban, hogy olyan szocialista rendszer lesz hazánkban, ami megfelel a mi viszonyainknak. A néppel együttérző, fiatal demokrata értelmiség egyik helyi képviselője, Péter László 1948. január 11-én a Szegedi Friss Újságban megjelent Műveltség és társadalom című cikkében a következőket írta: “A társadalmi fejlődés célja az osztálytalan társadalom: olyan gazdasági, társadalmi rend, amelyben nem a születés és a vagyon szerint öröklődött osztályokban, zártan, hanem a tehetség és a munka szerint szabadon nyert hivatásokban - ki a földön, ki a munkapadnál, ki az íróasztalnál - éli le életét az egyén és a társadalom.” • Május elsején egy másik cikkében arról írt, hogy „az emberiség lassan, de fölismerhető határozottsággal halad a kevesek jóléte és boldogsága felől a sokak biztonsága felé”.199 Hangoztatta, hogy a szabadság és egyenlőség az emberiség örök igényét jelenti. A kereszténység is ezt hirdeti, de még nem valósult meg a keresztény testvériség. Hozzátette azonban, hogy a kereszténység és a szocializmus nem ellentétesek. Annak a 152
