Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Népi demokrácia: fogyó demokrácia
Az ilyen kijelentések azonban nem nyugtatták meg a lakosságot, ezért a kommunista vezetők arra törekedtek, hogy helyileg minél hamarabb befejezzék a megrostált szociáldemokrata pártszervezetek beolvasztását a kommunista pártba. Pontos adatok nincsenek arról, hogy hány személyt zártak ki a szociáldemokrata pártból, de számuk bizonyára meghaladta az ötszázat. Még többen voltak azok, akik - a kommunisták ösztönzésére is - már korábban átléptek a kommunista pártba. Április 20-án a Szegedi Kenderfonógyárban tartották az első egyesülési taggyűlést, amelyen Zöld Sándor is beszédet mondott. Ezután a többi üzemben, kerületben, tanyaközpontban is sorra megtartották a helyi szervezetek egyesülési taggyűléseiket. Április 30-án jelent meg a Szegedi Népszava utolsó száma, amelyben bejelentették, hogy a szerkesztőség a Délmagyarország szerkesztőségével egyesül, és így az új, egyesült párt helyi lapjaként jelenik meg a továbbiakban a Délmagyarország. Május 9-én már megtartották a két párt nagyszegedi egyesítő konferenciáját. Zöld Sándor tartott politikai beszámolót, amelyben elmondta, hogy korábban a városban az üzemi munkásoknak csak egy kis része volt tagja a kommunista pártnak, az egyesülés pillanatában viszont már csak kis töredéke nem volt az MKP-ban. Összesen 79 kommunista alapszervezettel egyesültek a szociáldemokrata párt helyi szervezetei, így az egyesülés pillanatában az új párt kerületi szervezeteinek 5954, üzemi szervezeteinek 8080, községi, tanyai szervezeteinek 3361 tagja volt, vagyis a taglétszám együttesen 17395 főt tett ki. Az ünnepélyesnek nyilvánított eseményen már a későbbi időszakban érvényesülő politikai rituálé elemei megjelentek: üdvözölték a konferenciát a két koalíciós párt, a kisgazdapárt és a parasztpárt, valamint az MNDSZ, a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége (MINSZ) és más szervezetek képviselői, akik szervezetük támogatásáról, hűségéről biztosították a pártot, amelynek elismerték vezető szerepét. Országosan a két párt egyesülésére, illetve a szétvert szociáldemokrata párt maradványainak a kommunista pártba való beolvasztására június 12-14-én tartott egyesitő kongresszuson került sor. Az új párt a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) nevet vette fel, amelynek elnöke a szociáldemokrata párt korábbi vezetője, Szakasits Árpád lett, főtitkára pedig az első számú kommunista vezető, Rákosi Mátyás. Az új pártban a tényleges vezetést a kommunisták gyakorolták.179 Az egypártrendszer és a pártállam kiépülése A Pfeiffer-párt felszámolása után a többi ellenzéki párt a népi demokratikus rendszer iránti lojalitását kezdte hirdetni. Mivel helyi szervezeteik alig voltak, ezért politikai tevékenységet alig fejtettek ki. Parlamenti képviselőik időnként felszólaltak az országgyűlés ülésén - s főleg a Barankovics-pártiak - esetenként a benyújtott törvényjavaslatok ellen szavaztak. Mind a radikális párt, mind a Balogh István vezettek FMDP kereste a függetlenségi fronttal való együttműködés lehetőségét. A koalíciós pártok közül a parasztpárt mellett a Dobi István vezette kisgazdapárt is elismerte a kommunista párt vezető szerepét és a népi demokratikus fejlődés feltétel nélküli támogatójává vált. A szociáldemokrata párt szétverése, majd a politikai rendszer veze138
