Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Népi demokrácia: fogyó demokrácia
pasztalták, hogy a lakosság körében ez igen nagy visszatetszést keltett. Április elején azonban ezt a módszert kezdte alkalmazni a Délmagyarország. Rovatot indított ezzel a címmel: “Akik nem lehetnek az egységes munkáspárt tagjai”. Egyes kizárt személyek életútjáról, kifogásolt politikai nézeteiről, magatartásáról részletesebben írt. Az elsők között állította pellengérre a tekintélyes szociáldemokrata értelmiségit, Berkes Pál orvost, aki már az 1920-as évek második felétől részt vett a szegedi munkásmozgalomban, 1932-ben pedig a szociáldemokrata párt városi végrehajtó bizottságának tagjává választották. 1945 után is fontos szerepet töltött be a szociáldemokrata pártban, kizárása előtt az intézőbizottság tagja volt. A cikk kizárásának indokaként azt írta, hogy “nem tudta magáévá tenni a marxizmus-leninizmust”. Látható, hogy teljesen légből kapott magyarázatról volt szó, hiszen feltehető a kérdés, hogy a helyi kommunista vezetők közül ki ismerte igazán és ki tette magáévá a marxizmus-leninizmus elméletét. Inkább az lehetett a kizárás oka, hogy műveltsége, évtizedekre visszanyúló politikai tapasztalatai révén a kommunista politika túlzásaival, szélsőséges módszereivel nem értett egyet. Nemsokára a Délmagyarország is beszüntette ezt a közvéleményben megütközést keltő rovatát.176 Március végétől a nagyszegedi, valamint az alapszervezeti egységbizottságok gőzerővel dolgoztak, és sorra zárták ki a szociáldemokrata pártból mindazokat, akik nem mindenben értettek egyet a kommunistákkal. A nagyszegedi egységbizottság 4-5 naponként tartott ülést, a káderbizottság javaslata alapján szinte futószalagszerűen zárta ki a jobboldalinak, vagy középutasnak tartott szociáldemokrata párttagokat. Március 25-i ülésén a Belváros I. alapszervezetből 33, a kisiparosok közül 4, a felsővárosi alapszervezetből 6, a rendőrségnél 14 személyt zárt ki. Április 1 -jén a kizártak száma már meghaladta a 100-at. Az április 5-i ülés „eredménye” is több mint 100 kizárás volt. Különösen magas volt a kizártak száma a városi tisztviselők és a kerületi pártszervezetek tagjai, a kispolgároknak tekintett személyek körében, de sok szociáldemokrata üzemi munkást is kizártak. Erről az MKP nagyszegedi bizottságának - már említett - április 5-i jelentése a következőket állította: „A Szociáldemokrata Pártból eddig összesen 392 tagot zártunk ki. Ebből volt végrehajtó bizottsági tag 8, különböző hivatalokban, vezető állásban lévő 31, vasúti vonalon 39, kerületi párt- szervezetekből 86, üzemekből 120, ennek kb. egynegyede tisztviselő vagy más vezető állást betöltő, értelmiségi vonalon 92, kisiparos 4, nyomdász 12.”177 A nagyarányú, durva „tisztogatási” akció nemcsak a szociáldemokraták, hanem a lakosság szélesebb köreiben is elégedetlenséget váltott ki. A közvélemény megnyugtatását szolgálta, hogy Komócsin Zoltán április 14-én a Postás Otthonban a két párt közös pártnapján tartott beszédében arról számoot be, hogy “a nagyszegedi egységbizottság lezárta a Szociáldemokrata Pártban a »tisztogatás« munkáját.” Azt mondta: “Szegeden a kizárásoknál nem voltak kilengések, a kizártak már régóta gáncsolták, akadályozták a munkásság előrehaladását”. A közvélemény megnyugtatása céljából hangoztatta: “A kizárás bizonyos politikai megbélyegzést jelent, de nem jelenti azt, hogy a munkás elveszti állását, a kisiparos nem kap nyersanyagot, a hivatalnoknak el kell hagynia munkahelyét”.178 137
