Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Népi demokrácia: fogyó demokrácia
nak összeállítását. Először a párt nagyszegedi bizottságának, apparátusának tagjait vizsgálták át, majd sorra vették a városházán, az igazságszolgáltatásban, a pénzügyigazgatóságon és más állami intézményekben, hivatalokban dolgozó szociáldemokratákat, továbbá az alapszervezeti vezetőségek tagjait. A káderbizottság minden szociáldemokrata vezető politikai magatartását mérlegelte és vagy kizárását, vagy a pártban való maradását javasolta az egységbizottságnak, amely végső fokon a döntést meghozta. Ezután a kerületi és üzemi, hivatali, intézményi alapszervezetekben is létrehozták az egységbizottságokat, amelyek helyileg végezték a párt „megtisztítását” a jobboldalinak tekintett elemektől.174 A kommunista párt tagfelvételi zárlatának feloldása (március 15-e) után főleg az államosított üzemekben és a hivatalokban újabb roham indult az ott dolgozók részéről a kommunista pártba való felvételért. Erről az MKP nagyszegedi bizottságának április 5-i jelentése a következőképpen számolt be: „A tömegek érdeklődése pártunkkal kapcsolatban, amely február utolsó hetében több mint 2000 üzemi munkás át-, illetve belépését eredményezte, márciusban tovább folytatódott. A tagfelvételi zárlat ideje alatt valamennyi szervezetünknél történtek jelentkezések, hogy a zárlat után elsőként léphessenek be pártunkba. Azokban az üzemekben, ahol februárban a munkások és technikai értelmiségiek többsége átlépett hozzánk, a fegyelem érezhetően megjavult, a termelés növekedett, a munkások hangulata nyugodtabbá vált, politikai érdeklődésük fokozódott. Március 15-e után belépések főleg értelmiségiek és kispolgárok részéről történnek. Ezek tekintélyes része opportunizmusból lép be pártunkba.”175 Már ebben az időben jelentkezett az emberek, a társadalom egy részénél a politikai kétarcúság, amely később, az államszocialista korszakban széleskörűvé, szinte általánossá vált. 1948 tavaszán Szegeden nem kevesen léptek be a kommunista pártba egzisztenciális okokból olyanok, akiknek egészen más volt a valódi politikai meggyőződésük. Rájöttek azonban arra, hogy egzisztenciális helyzetük, biztonságuk megőrzése érdekében a politikai rendszer iránt a nyilvánosság előtt lojalitást kell tanúsítaniuk. Sőt a legeredményesebb megoldás az, ha - tényleges meggyőződésük ellenére is - a kommunista pártba lépnek. Bizonyára tömegméretekben is előfordult az, hogy azok közül nem kevesen, akik néhány hónappal korábban az ellenzéki pártok valamelyikére vagy éppen a Pfeiffer-pártra szavaztak - jónéhány szociáldemokrata párttag is lehetett közöttük -, a kommunista pártba kérték felvételüket. Ilyen körülmények és ilyen hangulat közepette folyt a szociáldemokrata párt szétverése. A Szegedi Népszava március 23-án közölte, hogy „erélyes tisztogatás folyik a Szociáldemokrata Pártban”. Papdi György új nagyszegedi intéző bizottságot hozott létre, amelynek tagja lett ő maga is, az ismertebb szociáldemokrata vezetők közül pedig Antalffy György, Simon Béla. Ezekben a napokban meggyorsult a “tisztogatás” munkája a szociáldemokrata pártban. A Szegedi Népszava március 31-én már arról számolt be, hogy “tömeges kizárások történnek a Szociáldemokrata Pártból”, és közölte is mintegy 50-60 kizárt személy nevét. A nevek után zárójelben szerepelt a kizárás egy-két szavas indoka: “jobboldali beállítottságú”, “munkásegység ellenes”, “középutas politikát hirdető”, “antidemokratikus magatartású” stb. A lap a későbbiekben felhagyott a kizártak nyilvános megbélyegzésének módszerével. Bizonyára ta136
