Tamasi Mihály: Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939–1949 között - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 34. (Szeged, 2004)
Népi demokrácia: fogyó demokrácia
NÉPI DEMOKRÁCIA: FOGYÓ DEMOKRÁCIA A szociáldemokrata párt szétverése, az MDP létrejötte A kommunista pártok Tájékoztató Irodájának már említett 1947 szeptemberi határozata előírta, hogy a szovjet befolyás alatt állá kelet-európai országokban a szociáldemokrata pártok jobboldala ellen kíméletlen harcot kell folytatni és létre kell hozni a munkásosztály egységes pártját. A Magyar Kommunista Párt is ennek szellemében folytatta politikai tevékenységét. A Peyer Károly és társai elleni rendőrségi fellépés már érzékeltette, hogy a régi és a jobboldalinak tekintett szociáldemokrata vezetők sem számíthatnak kíméletre. A szegedi szociáldemokrata vezetők és a párt tagjai körében szinte sokkhatást váltott ki súlyos választási vereségük 1947 augusztusában. A Szegedi Népszava még a kommunista pártot okolta az MSZDP választási vereségéért, de a városi végrehajtó bizottság szeptember 6-i kibővitett ülésén mégis az MKP-val való együttműködés mellett foglalt állást. A kommunista és a szociáldemokrata párt helyi vezetői szeptember 19-én közös megbeszélést tartottak, amelyen megállapodtak az együttműködés folytatásáról, a két párt közötti súrlódások okainak megszüntetéséről. A szociáldemokrata párt helyi lapja és némely helyi vezető azonban - Kéthly Anna, Bán Antal, Szeder Ferenc beszédeihez, nyilatkozataihoz hasonlóan - a párt önállósága mellett tett hitet. A szociáldemokraták befolyása ekkor még erős volt a szakmunkások, az épitőmunkások szakszervezetének helyi csoportjában, a vasutasok körében. A kommunista párt helyi lapja október 5-én már arra is feljogosítva érezte magát — bizonyára a helyi kommunista vezetőség utasítására -, hogy megnevezze a baloldali szociáldemokrata vezetőket (Papdi György, Bemáth András), akikre számíthatnak a jobboldaliak elleni harcban. Ez viszont ellentétes hatást váltott ki, mert a városi szociáldemokrata végrehajtó bizottság október 14-i ülésén a párt önállóságának fontossága mellett tört lándzsát, bár a kommunista párttal való további együttműködés szükségességét is hangoztatta. Ugyanezen a napon Antalffy György a Szegedi Népszavában felemelte szavát a kommunistaellenes megnyilvánulások ellen, de bírálta a szociáldemokrata párt ügyeibe való külső beavatkozást is. Zöld Sándor, az MKP nagyszegedi bizottságának titkára november 17-én a párt helyi aktívaértekezletén azt állította, hogy „az SZDP belső válsága kétségtelenné vált”. A kommunista vezetők ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásai inkább ellentétes hatást gyakoroltak a szociáldemokrata párt helyi vezetői és tagjai körében. A párt demokratikus hagyományainak, önállóságának megsértését látták abban, hogy más párt vezetői beleszóltak pártjuk ügyeibe. A kommunisták a szakszervezeti fórumokat, a Szakszervezeti Iijúmunkás- és Tanoncmozgalom (SZÍT) gyűléseit is felhasználták arra, hogy a két munkáspárt egyesülése érdekében propagandát folytassanak.170 1947 decemberében, 1948 januárjában az MSZDP fővárosi és más szervezeteinek egy része akciót indított a párt kongresszusának összehívásáért. Január elején a pécsi 133
